Changi-n megreggeliztünk, majd irány a sziget. A kis lélekvesztők 12 személyt szállitanak, 2 dolláros áron. Akkor indul egy, ha összegyűlik a 12 fő.
A fedélzeten.
Biciklit béreltünk egy napra. Sokalltuk a 10 dollárt a vadi új bringákért, igy a 3 dolláros mellett döntöttünk. Hiba volt, mert ilyen szar kerékpáron már rég ültem... Nem működött a váltó, a fogaskerekek kimozdultak a sikjukból, igy könnyen leesett a lánc. Még szerencse, hogy nem voltak nagy távolságok, illetve nagy emelkedők, mert akkor tényleg kinszenvedés lett volna. Igy még elviselhető volt.
Ez egy taoista temető a sziget belsejében. Vigyázni kell az avarban megbúvó kigyókra. Erre felé vannak köpködő kobrák is.
Egy sir közelebbről.
Itt még pár hónapja is egy buddhista szentély és kolostor állt, azóta be kellett zárni a kapuit, és le is rombolták az épületet. Az okokra nem derült fény, de valószinűleg összetűzésbe kerültek az ország vezetőivel.
Sok helyen árultak frissitőt az út mellett. Fagyasztóban volt a formára vágott maláj kókuszdió. Egy nagy hentesbárddal rávágott négyszer a kinai bácsika, és már fel is lehetett nyitni a négyzet alakúfedőt. Szivószál bele, és lehetett is inni a tikkasztó melegben a hideg kókuszlevet. Meglepően finom volt.
A pók teste csak 5-6 centis volt, igy elég félelmetes látványt nyújtott.
Pihenő a strandon, a háttérben Malajzia.
Itt található a sziget csücskében Chek Jawa. Péter szerint még egy éve is előre kellett jegyet venni, amik az árusitás kezdete után 1-2 órával már el is fogytak fél évre előre. Ez egy különleges természetvédelmi terület, a part mellett mangrove mocsár van, a vizszint pedig annyira alacsony, hogy apálykor visszahúzódik több száz métert, igy nagyon különleges élővilág alakult itt ki. Mi sajnos ezt nem tudtuk, és dagálykor érkeztünk, de majd vissza kell menni mindenképp amikor látszik a tengerfenék. A közelmúltben nyitották meg a nagyközönség számára is a kiépitett elkeritett turistautat, amin mi és végigsétáltunk.
Itt látszana a tengerfenék a különleges élővilágával.
Mangrova gyökerek. Magas vizszint esetén is tudnak lélegezni a kiálló gyökereik révén.
A nevét nem tudom, de a Spektrum TV-n sokszor láttam még kiskoromban (angolul mud skipper). Kis hal, ami mászni is tud a szárazon. Péter felvilágositott, hogy fél méteresre is megnőnek, a bőrük pedig nagyon vastag. Ennek ellenére a II. Világháborúban megették a helyiek a nagy példányokat, mert a japán megszállás alatt ugye nem került pekingi kacsa minden este az asztalra...
Tanösvény.
Még mindig.
Van vagy 4-5 elhagyott gránitbánya a szigeten. Belépés esetén 1000 dollár birság vár az emberre.
Egy kilátó, ahonnan meg lehetett nézni az egész természetvédelmi területet.
És jutalom fárasztó nap végén. A hajókikötő mellett a parton egy kis étteremben vacsoráztunk. Sajnos a főtt bébi polip elfogyott már, pedig Péter ódákat zengett róla. Igy be kellett érnünk a főtt tojásos, zöldséges, rákos rizzsel, hozzá pedig olajban sült rákot és édes-savanyú szószban ropogósra sült bébi tintahalat ettünk. A végén úgy gondoltuk, hogy megérdemlünk egy 5,5 dolláros Tiger sört is. Az üveges kiszerelés itt 6.5 deci!!! Ezt otthon is el kéne terjeszteni.
