Itt van mindjárt egy elég európai ember számára nehezen befogadható darab: félig kikelt kacsatojás főve.
Őrölt borsos citromos szósszal kell fogyasztani a tojás- és kacsadarabokat vegyesen tartalmazó fehérjedús étket. A tojást átvilágítják, innen tudják, hogy mikor kezd kikelni a kis madár. A csontokkal nem kell foglalkozni, annyira vékonyak még, hogy könnyedén elrágcsálja az ember.
Na a kezdeti sokk után jöjjön egy itthon is fogyasztható szezámmagos keksz - sör kombináció.
Nagyon sok helyen délkelet-Ázsiában a sört szobahőmérsékleten hozzák ki, és a pohárba helyezett jéggel hűtik. Ekkora szentségtörést európai ember nem követ el. Szerintem inkább a nem túl hideg sört célszerű választani a hideg de vizezett ital helyett.
Nagyon sok helyen lehet kínai módra étkezni: sok kis tányérnyi finomságot rendelsz, és abból közösen mindenki kedve szerint eszik. Rizs általában ingyen van. Sok halat, zöldséget esznek.
Pálcikát a helyszínen adnak, de ennek tisztasági foka gyakran elmarad a kívánatostól. A helyiek is a kihelyezett szalvétával/WC papírral kenik szét rajta az előző vendég maradványait. Én mindig használtam egy kis alkoholos kézfertőtlenítőt is - ami az egyik leghasznosabb tárgy volt, amit magammal vittem - de ennek ellenére azt hiszem egy életre bélflóra-közösséget vállaltam Vietnam népével.
Hot pot. Kihoznak egy kis rezsót, amin egy leves alap forr. Mellé hideg tésztát és nyers dolgokat adnak, amiket a saját tányérodban kell összekeverni a forró lével. Ez az egyik kedvenc ételem volt.
Kevés pénzzel utazók biztosan találkozni fognak a képen látható szendvicsárusokkal. Helyieknek 2-3000 dong (30-40 Ft), turistáknak 10000-12000 egy ilyen szendvics. Mivel Hieu vietnami, ezért ha én is ott voltam mellette, akkor 4-5000-ért megkaptuk darabját. A tartalmával nem kell foglalkozni, valami széttrancsírozott disznó belsőségeket kennek a kiflibe, de a sok chili miatt úgyse érezni belőle semmit. Amúgy egész finom ez is.
Tavaszi tekercs chilis szósszal (aminek nem tudom a nevét, de az íze a hányásra emlékeztet).
Csirke, hal, sült oldalas, zöldség és természetesen rengeteg rizs.
Rengeteg gyümölcs egész évben elérhető. Vietnamban ettem életem legfinomabb durianjét is.
Jöjjön még néhány kemény darab: leves, melyben alvadt marha vérből készült kockák voltak. A szemfülesebbek egy egész agyat is felfedezhetnek a kondérban.
Vérkockák, agy darabok. Nyami-nyami.
Piaci kifőzde Sapaban.
Édes krumplit és kukoricát árult a nénike. A sapai hidegben jól is jött a forró sült zöldség.
Nem vagyok egy nagy kávés, de az első csésze után minden nap megálltunk valahol inni. Vietnam egyik legfontosabb mezőgazdasági cikke a kávé, és elképesztően finom. Amikkel eddig itthon találkoztam, azok minden szempontból meg se közelítik az ottaniakat.
Elkészítési módja az alábbi képen látható. A pohárra helyeznek egy szűrő rendszert, amiben az összenyomott darált kávéra forró vizet öntenek. Ez utána 5-10 perc alatt leszivárog és a csészébe csöpög. A folyamat végén a kis fedőt megfordítva az asztalra kell tenni, és ekkor alátétként funkcionál a nedves zaccot tartalmazó edénynek.
Hieu állandóan rámszólt, hogy túl gyorsan iszom a kávét. Vietnamban tényleg mindenki órákon át szürcsöli a kávéját. A kedvenc kávéfajtám, amúgy a Weasel névre hallgat angolul. Erről azt kell tudni, hogy a kávészemeket megeszi ez a kis rágcsáló és miután megjárta a bélrendszerét, akkor pörkölik meg a szemeket. Ezt mindenképp próbálja ki, aki arra jár.
Sapa kifőzde.
Szerencsére itt sem turisták, hanem a hegyi falvakból lejött öreg nénikék mellett ebédeltünk.
Fűszerek.
Vietnamban is rengeteg turista fordul meg, egy jelentős része pedig a Lonely Planet turizmust folytatja. Ez az utikönyv sorozat tipikusan alacsony költségvetésű embereknek kínál nagyon pontos és állandóan frissülő utazási információkat. Nagyon ajánlatos befektetni egy példányra, csak sajnos a turizmus fejlődése miatt szinte garantált, hogy a Lonely Planetbe bekerülő helyek mindig tömve vannak turistákkal. (Lehet, hogy a Lonely Planet írói is megvesztegettetik magukat az éttermek és guest houseok tulajdonosaival, hogy kedvezően írjanak róluk. Na melyik könyvben volt hasonló történet?)
A következő képpel azt hiszem az olvasóim egy jelentős részét végleg elvesztem. Az ott a tányéron bizony az ember legjobb barátja. Saigonban elmentünk kutyát enni. Egy kis sikátorba kellett bemenni, ahol szerintem még fehér ember nem járt. Ezt a többi vendég arckifejezése alá is támasztotta. Nem mertem sokat fényképezni, így csak a szezámmagos kutyasült és a kutyapörkölt került lencsevégre, a sült kutyalábszár sajnos kimaradt.
Utólag hallottam, hogy a kutya hús utánpótlást sok helyen az utcáról szerzik be a vendéglők. Ha ez nem lenne eléggé morbid, akkor abba még rosszabb belegondolni, hogy nem ritkán lassú halállal, például agyonveréssel végeznek az ebekkel. Állítólag a sok adrenalin finomabbá, a sok ütés pedig puhábbá teszi a húst. Azt nem tudom, hogy az elénk rakott hús egykori gazdája milyen formában végezte be, csak remélni tudom, hogy nem így. Sajnos ezt a részletet tényleg csak utólag hallottam, így már nem tudtam visszacsinálni. Ha tudom, akkor biztos nem eszem kutyust.
