Jeruzsálem Izrael állam fővárosa, továbbá politikai, jogi és vallási központja. Külön érdekessége a városnak, hogy a három ábrahámi világvallás mindegyikének (izraelita vallás, kereszténység, iszlám) szent helye, ezért a közelkeleti konfliktus egyik legfőbb okozója. Mi hármszor jártunk ezen a furcsa helyen ottlétünk alatt. A város amúgy szerintem teljesen áttekinthetetlen és rendezetlen. Kocsival közlekedni halál, mással pedig nem nagyon lehet. Következik tehát Jeruzsálem sok képpel, két videoval.
Jeruzsálem kocsiból:
A városban mostanában viszonylag nagy biztonság van. Ez köszönhető az ENSZ békefenntartóknak, az izraeli katonáknak, akik minden fontos helyen figyelik a rendet. Szomorú kimondani, de a Sharon által emelt fal is nagyban hozzájárul, hogy a nyugati turisták biztonságban megnézhetik a szent helyeket, mert most nagyon nehéz fegyvereket juttatni a városba.
Jeruzsálem tele van a legkülönfélébb ortodox zsidó szekták tagjaival. Az egyik társaság ilyen vicces fejfedőben ment minden nap a zsinagógákba. Amúgy pont ilyen embereket láttam 1-2 napja a TV-ben, amikor is ortodox zsidók összecsaptak a rendőrökkel, mert az egyik parkolóház szombaton is üzemel a városban. Szombaton, azaz sabbatkor nyilván ne akarjanak már az emberek parkolni.
Jeruzsálem óvárosa négy nagy részre tagolódik; van zsidó, keresztény, arab és örmény negyed. Az örmény negyed jellegzetessége ez a szépen fugázott, növényekre emlékeztető fal.
Az egyes részek amúgy szinte semmiben nem különböznek egymástól. Talán az arab rész kicsit mocskosabb volt a többinél, de ugyanazt a kínában legyártott tömegterméket árulta minden boltos. Ja, és elvhűek is, mint a lenti kép mutatja.
Vennél-e ilyen kis puttót?
Traktorral behajtani tilos. Biztos itt is Demszky a polgármester.
Zsidó tolerancia a jeruzsálemi óvárosban. Az arab és angol utcaneveket nem mindenhol olvashatjuk.
Háttérben a Jaffa kapu.
A zsidó halva annyira nem jó, mint az arab, de azért semmiképp ne hagyja ki, aki arra jár.
Vicces fűszerek.
Szeretem az arab fűszerboltokat.
A képen John is velünk van (balról jobbra: Pongi, Ági, Juca, John, Elisha, én). Ő egy félszemű félig palesztin, félig német srác. Szerencsétlent a határon mindig szivatják emiatt, már késte le gépét az elnyújtott (amúgy teljesen beteg) kiléptetési procedúra miatt. Ő Jeruzsálemben lakik a családjával, és épp nem tudja eldönteni, hogy a világ egyik legjobb kutatóintézetében tanuljon, vagy hivatásos zenész legyen. Érdekes srác; kár, hogy nem sokat tudtunk vele beszélgetni.
John elvitt minket valami helyi édességet enni. Nagyon finom volt ez a ragacsos narancssárga cucc. Az alján ilyen sajt-túró keverék volt, a tetején pedig valami cukros szirup, illetve valami beazonosíthatatlan sárga izé. Mindenesetre nagyon jó!
Jeruzsálem óvárosa egyértelműen a turizmusból él. Mi is megéheztünk, és el is mentünk egy kis zsidó gyorsétterembe, ahol egész jó falafelt ettünk (bár a palesztin falafeltől mind árban mind értékben elmaradt, de arról majd egy másik bejegyzésben). Az eladóhoz Elisha szólt pár szót a tanulmányai alatt ráragadt héberül, erre egyből fele annyiba került a falafel, mint korábban volt. Aztán megjött az izraeli turista arche típusából egy jó nagy adag: a közép-nyugati, fehér, gazdag amerikai, akik már érzik, hogy életük vége felé járnak, így gyorsan megpróbálják valami keresztény zarándokúttal bebiztosítani a túlvilági boldogságukat. Enni nagyjából háromszor annyiért kaptak, mint mi.
Elisha nagyon megörült egy róla elnevezett utca láttán.
Mindenkinek megvan a maga kereszeje. Én is felkaptam egyet a Szentsír-templom mellett.
Ennek a templomnak az a különlegessége, hogy az épületen belül van minden fontosabb helyszín, ami Jézus halálához köthető. Itt van a barlang, ahol a sírja volt; itt van a kő, ahol bebalzsamozták, és épp ezen a képen próbálom kitalálni, hogy vajon tényleg itt állt-e a kereszt.
Ez pedig az állítólagos balzsamozó kő. Lehetetlen volt zokogó apácák nélkül fotózkodni mellette, de azért kis idő után sikerült.
Ez állítólag Jézus börtöne volt, bár szerintem túl jó fekvésű, hogy igaz legyen. Láttuk Barabás celláját is; na az nem volt leányálom. 15 méterrel a földfelszín alatt egy sötét, dohos, büdös kis lyuk. Elképzelni sem tudom, milyen lehetett, amikor a római őrök kiadós verése után bedobták a cellába a saját vérében úszó rabot, hogy a sárban és korábbi cellatársai testnedveiben tocsogva próbáljon meg magához térni a vak sötétben.
A belváros után megnéztük az Olajfák hegyének tövében található Getzemáni kertet is. A szép, évezredes olajfák állítólag Jézus idejében is itt álltak már.
Innen egy temetőn keresztül felsétáltunk az Olajfák hegyére.
Ilyesmi helyen temetik el Oscar Schindlert is a róla elnevezett listáról készült Spielberg-film végén.
Csoportkép.
Így picit többet látni a jeruzsálemi óvárosból. A háttérben látható a Sziklamecset, a muzulmán vallás második legszentebb helye. 691-ben fejezték be az építését, így ez a legrégebb óta álló muszlim szent hely. Sajnos többször is próbáltunk bejutni, de egészen érthetetlen a nyitvatartása, így nem tudtuk megnézni a belsejét.
Az Olajfák hegyének tetején jelenleg egy francia kolostor áll, amiben a világ több, mint 150 nyelvén kint van a Mi Atyánk. Juca lehengerlő francia tudásának hála, a kapuőr ingyen beengedett minket.
A magyar elég előkelő helyen, a templom belsejében van. 
Esélyegyenlőség.
És végül egy másik video.
