A túra egyik fénypontja vitán felül az amazonasi esőerdőben eltöltött néhány nap volt. Őserdő, amig a szem ellát; a helyiek életét csak 1-1 drogfutár kisrepülő, vagy az őket üldöző katonák gépeinek zaja zavarja meg.
Itt épp életem első piranháját fogtam ki.
Bogotából repültünk le Letitiába, a perui, brazil, kolumbiai határ találkozásához.
Bogotában elég hideg volt, de az Egyenlitő mellett megtanultuk, hogy mi az a trópusi esőerdő...
A nagy melegben jól is esik a sör.
Megérkeztünk, szállást kerestünk, és gyorsan leszerveztünk egy 5 napos dzsungeltúrát. Elég szép árat kértek érte, de szerencsére nem találkoztunk egy árva turistával se az erdőben, igy abszolút megérte.
Esti járőrözés Letitiában.
Brazilia olyan közel van, hogy a két határváros gyakorlatilag összenőtt.
Igy legalább ittunk brazil sört is.
Illetve szivtunk brazik kapadohányt is; hátha az távoltartja a szúnyogokat.
Pszichedelikus pingvin/delfin szemetes.
A határőrség ilyen hajókkal hajkurássza a drogkereskedőket.
Az Amazonason felhajóztunk, aztán átültünk egy kis ladikba, hogy egy mellékfolyón közelitsük meg a bázist.
Jött pár amazonasi indián is velünk főzni, mutatni az utat és játszani.
Az alacsony vizállás miatt elakadt néha a ladik, de ez nem okozott komoly fennakadást.
Már a csónakban agyoncsipkedtek a szúnyogok, ami a malária hazájában nem a legjobb...
Itt táboroztunk egy pár napig.
Néha nagyon korrekt ennivaló is került az asztalunkra. Nagyon rendesek voltak a vezetőink. Látszott rajtuk, hogy értékelik a csendes, érdeklődő európaiakat. Sokat panaszkodtak, hogy a többi dél-amerikai turista csak iszik meg orditozik a dzsungelben.
A rovarvilágra nincsenek szavak. Annyi féle dög csipi meg a szerencsétlen emlősöket, hogy a végén 1-1 kósza szúnyog már felüdülésnek számitott.
A két kisgyerekkel egész sokat játszottunk a táborban. Ők nem tudtak angolul, a mi spanyol tudásunk pedig bőven elmaradt az övéktől, szóval inkább fogócskáztunk.
Az erdőben nagyon sok mindent megmutatott a vezetőnk. Itt épp liánból iszunk.
Tarzan is igy kezdhette...
Természetes fésű.
Egyik éjjel itt aludtunk.
Épp próbálom kiszáritani az átizzadt ruháimat, hogy a rovarok leszálljanak rólam végre.
Alvás közben nem is olyan vészes.
A fakitermelés itt még nincs ipari szinten, csak a turizmust támogatják épületekkel, utakkal.
Jó cucc a machéta.
A tarantula pedig a földben lakik kis kolóniákban.
Hidegzuhany.
Még a reptéren beruháztam valami kolumbiai szivarba. Szerintem legalább 1 szúnyogot távoltartottam magamtól a füstjével.
4 nap után átmentünk a folyó másik oldalára, a perui oldalra.
Érdekes volt látni a helyieket a kis lélekvesztőikben a világ legnagyobb folyóján.
Kicsit fürödtünk is.
A nyilt viz biztonságos. Piranhak csak a holtágakban vannak.
Kapás van!
Éjjel kajmánt fogtunk. Véletlenül rádobtam Andris hátára, de végül nem lett senkinek semmi baja. A kajmán is túlélte az éjjelt.
Végezetül néhány művészibb jellegű kép Péter jóvoltából.