A Huayna Potosí hegy Bolíviában találhazó, La Paztól 25 km-re északra. A jégborította csúcs az egyik legszebb és legismertebb hegy az országban. 6088 méter magas, és mi azt találtuk ki, hogy megmásszuk.































Először a német Rudolf Dienst és Adolf Schulze mászta meg 1919-ben.























Gyakran nevezik a legkönnyebben megmászható 6000-es csúcsnak a világon, mert La Pazhoz való közelsége miatt könnyen megy az akklimatizáció.
























Mire ideértünk, már egy hete 3000 méter körüli magasságon voltunk, igy nyugodtan mehettünk a 6088 méteres csúcsra.
























Mi egy 3 napos útra fizettünk be. Az első nap felértünk az alaptáborba és gyakoroltuk a gleccser mászást.
























Jégcsákány, hágóvas, beülő, kötelek, jégkalapács, kamásli, 4 réteg ruha alul-felül.































Cuccot adnak a helyszinen is, de nálam volt teljes értékű siruha a 40 literes hátizsákomban, amivel a másfél hónapot lenyomtam Dél-Amerikában.































Fontos a kevés cucc!































Az alaptábor 5130 méter magasan volt.






























A falakon lévő szövegek alapján főleg izraeliek, amerikaiak, ausztrálok járnak erre, de volt magyar "itt jártunk" is.























A magashegyi levegő nagyon sokat kivesz az emberből. Kivételesen fel se merült, hogy alkoholizáljunk.
























Második nap kicsit sétáltunk a környéken...































...illetve falat másztunk























Vicces volt 5300 méter magasan jéghideg sziklafalat mászni.























Hamar elfáradtunk a ritka levegő és a kialvatlanság miatt. Ilyen magasan szinte semmit nem alszik az ember, és az se pihentet.































A csúcstámadás előtti éjjel alig aludtam pár órát, és 180-as pulzussal vert a szivem, a megszokott 40-50 helyett.























Jó hideg volt a hegyen...
























Hajnali 2 körül indultunk, hogy pont napfelkeltére érjünk fel a csúcsra.























Igy is kellett a jégcsákány meg a hágóvas. Reggel viszont elkezd olvadni a hó, ami kicsit veszélyessé teszi a mászást.
























6088 méter magasan.































A kilátás tényleg nagyon szép volt.

A csúcs előtt 2-300 méterrel felmerült, hogy menjünk-e tovább. Nehéz egy ilyen ponton objektiven felmérni, hogy érdemes-e tovább mászni. Mi aztán nem adtuk fel.
























Mire visszaértünk az alaptáborba, már nagyon kész voltunk fizikálisan. A boliviai pálinka csak megtévesztés; eszünkbe se jutott inni.























A hegy nagyon szép, olcsón meg lehet mászni, az élmény pedig megfizethetetlen. Azért mindenki legyen tisztában a saját képességeivel, mert haltak már meg ezen a csúcson is.