Aránylag sokan szoktak megkeresni a blogomon keresztül, hogy Szingapúrral kapcsolatban praktikus információkkal szolgáljak. Gondoltam, összeírok néhány hasznos tanácsot ezzel is segítve az ő dolgukat. Remélem azért előbb-utóbb visszatérnek Magyarországra, hogy itt kamatoztassák a tudásukat. Következzen tehát az észosztás.
Szállás: Nagyon kiterjedt lakás ügynök hálózat van Szingapúrban, szinte lehetetlen nem rajtuk keresztül szerezni szállást. Általában a havi lakbér felét számolják fel közvetítési díjnak. A lakásokat minimum 6 hónapra kell aláírni, szerződés gyakorlatilag mindig van, illegálisan nagyon kevés helyen lehet lakást találni. Kaució 1 havi lakbér szokott lenni, amit a végén visszaadnak, ha minden rendben volt. Ha felhívsz egy ügynököt, akkor megkérdezi, hogy ilyen áron vennél ki szobát/lakást. Ha mondasz X dollárt, akkor X*1.2 áron fog szerezni, mert tudják, hogy legalább ennyi ráhagyást minden lakást kereső belekalkulál a tervezett lakbérbe. Az ingatlan árak nagyon magasak, és konstansan emelkednek. Lényegében ez az egyetlen, ami sokkal drágább, mint Magyarországon. Egy átlagos lakás simán lehet 1.000.000 SGD (1 SGD kb 110-120 Ft). Lakbérek is ennek megfelelően elég drágák, szobák 4-500 dollárnál kezdődnek, lakásokért 1500 dollár jó árnak számít. Két féle lakás van: HDB és Condo. A HDB a Housing Development Board, azaz a szingapúri állam által építtetett lakásokat jelenti. Én ilyenben laktam kint, semmi gond nem volt vele. Légkondi, medence általában nem tartozik hozzájuk, de az újabb építésűeknél már ez sem ritka. A másik lehetőség a Condo, azaz Condominium. Ez magán tőkéből épült lakást jelent. Drágább is és nyilván ennek megfelelően jobb is. Medence, klíma biztos van, sokszor konditerem, squash vagy teniszpálya is tartozik a lakó blokkhoz. Házak is vannak, de az egy egészen más árkategória. Egyetemi kollégiumokat az egyetemisták lakják egész évben, az csak cserediákként lehetőség. Vannak youth hostelek a belvárosban, itt napi 15-20 dollárért adnak egy ágyat meg egy zárható szekrényt. Ha nincs az embernek ismerőse kint, akkor esetleg egy ilyenben is el lehet lenni pár napot, amíg nem talál valami véglegeset az ember. Interneten is lehet keresgélni, itt ki lehet kerülni az ügynököket. Én majdnem a http://www.easyroommate.com.sg/ oldalon találtam végül lakást. Lakbéren felül kell még rezsivel és internet költségekkel számolni. 8 megabites korlátlan internetet adnak 50-60 dollárért, valami furcsamód a modemet az embernek magának kell megvennie. Rezsi egy számlán jön, 40-50 dollárból meg lehet úszni simán a havi víz/gáz/elektromosság díjat, ami nagyon kevés. Kár, hogy a lakbért nem kompenzálja...
Étkezés: Enni nagyon olcsón lehet Szingapúrban. Van kínai, indiai, maláj és indonéz kaja minden sarkon, mert ezek a nemzetiségek lakják nagy arányban a városállamot. Európai ételeket is lehet ugyan találni, de ezek általában vagy drágák, vagy nem annyira jó minőségűek. Otthon gyakorlatilag senki nem főz, mert egyszerűen nem éri meg. Én is kb rántottát meg pirítóst csináltam csak otthon, mert 3-4 dollárból bőségesen meg lehet kajálni bármelyik food courton. Ezek az egész városban megtalálható gyorsétkezdék. Ha az ember elindul valamerre, akkor 100 méteren belül biztos talál egyet. Középen vannak az asztalok, körben pedig a kis kifőzdék. Szingapúrban nincs állami nyugdíj, így ezeken a helyeken nagyon sok öreg kínait alkalmaznak, akik mennek körbe összegyűjteni a tányérokat meg a poharakat. Étteremben enni 10-12 dollárnál kezdődik fejenként, de nagyon könnyen szembetalálkozhatunk sokkal nagyobb számlákkal is.
Vásárlás: Szingapúr már nem az a vásárló paradicsom, mint néhány évtizeddel ezelőtt volt, de még mindig minden sokkal olcsóbb, mint nálunk. Telefonokat, fényképezőket kb 80%-os áron lehet megvenni az itthonihoz képest. Sok helyen nincsenek kiírva az árak, ilyenkor meg kell kérdezni az eladót, hogy mi mennyibe kerül. Az ilyen helyeken mindenhol megpróbálják kicsit lehúzni a fehér embert, de a helyzet közel sem olyan durva, mint Kínában, Vietnamban, Malajziában vagy Thaiföldön. Vagy akárhol máshol Délkelet-Ázsiában... 10-20 %-ot lehet általában lealkudni az irányárból, de más országokban sokkal durvább. Alkohol és cigaretta az drága. A legolcsóbb sör 2-3 dollár, egy doboz cigi 10-12 dollár.
Közlekedés: A tömegközlekedés egyszerűen elképesztő. Légkondicionált buszok, metrók járják a hibátlan utakat. Sms-ben lehet lekérdezni, hogy mikor jön a következő busz, metróknál pedig a következő és az az utáni járat érkezés ideje is ki van írva. Metróban 80-90 cent körül van egy utazás, buszon 60-70 cent. Ez a távolsággal arányosan nő maximum 1-2 dollárig. Ha belegondolunk, hogy egy BKV-s vonaljegy mennyibe kerül, és ott milyen szolgáltatást kapunk, akkor eléggé el kéne gondolkozni a derék budapesti lakosságnak néhány városvezető száműzésén... Napijegy sajnos nincs, minden utat külön ki kell fizetni. Mint minden normális városban, itt is van mágneskártya, amivel ez egyszerűen megoldható. EZlink-nek hívják a kártyát, készpénzzel és bankkártyával is fel lehet tölteni. Taxizni nagyon biztonságos, olcsó és gyors. Saját kocsi nagyon drága, külön engedély (Certificate of Entitlement) kell hozzá, erről most nem írok.
Utazás előtt: Oltassuk be magunkat sárgaláz és hepatitis ellen (Johann Béla Oltóközpont a Nagyvárad térnél). Ez se annyira Szingapúr miatt kell, hanem a környező országok miatt, ahova mindenképp el fog menni bárki, aki a városállamba megy hosszabb időre. Szingapúr sokkal tisztább és rendezettebb, mint bármelyik nyugati város. Magyarként nem kell turista vízumot előre igényelni, 90 napig maradhatunk az országban. Munkát persze nem lehet vállalni vele, nem is nagyon fogunk olyan munkaadót találni, aki alkalmazna így. Nagyon megütheti a bokáját mind a cég, mind a munkavállaló. Vízum ügyben érdemes a szingapúri magyar nagykövetséget megkeresni (mission_pont_sin_kukac_kum_pont_hu) vagy a magyarországi szingapúri követséget (google a barátod). Biztosításom nekem nem volt, de ezt nem ajánlom senkinek. Nekem végig ott volt a tudatom mélyén, hogy ha bármi történik velem, akkor sokezer dollárt kell fizetnem orvosi ellátásért. Ami ellene szólt, az az volt, hogy az intézet nem szerzett biztosítást, nekem meg nem volt annyi pénzem, hogy sajátot kössek. Nekem szerencsére nem volt semmi bajom, de nem ajánlatos senkinek kísértenie a sorsot, ha nem muszáj.
Mit vigyünk? Az országban az alkohol drága, 1 liter töményet viszont be lehet vinni szabadon. Vigyük is be! Házi pálinka vagy Unicum nagyon jól fog jönni pár hónappal a megérkezés ütán. Magyarországról még nyers húst is be szabad vinni az országba, így pár rúd kolbászért nem fog szólni a vámos. Erősen ajánlott 5-10 rúd szalámi és legalább ennek megfelelő mennyiségű kolbász/szalonna bevitele. Ilyen úgysincs ott, és garantáltan jól fog jönni amikor már nem annyira izgalmas étel a párolt rizs. Meleg ruha nem kell, max 1-2 pulcsit kell vinni a túlhűtött helységek miatt. Hosszú nadrág sem árt, mert fiúként csak így lehet bulizni menni. Esőkabát felesleges, mert vagy olyan erős az eső, hogy ki se lehet menni a szabadba, vagy olyan enyhe, hogy fel se tűnik. Köztes állapot nincs.
Szingapúri magyarok: Az egyik legkellemesebb csalódásom a szingapúri magyarokkal kapcsolatos volt. Csupa értelmes, világlátott emberrel találkoztam. Nyoma sincs annak a megosztottságnak, ami Magyarországon van. Mindenki egyetért abban, hogy ez a kis közép-kelet európai ország nagyon rossz irányba halad, így nem nagyon van mit vitatkozni erről. Mindenkit összeköt a szomorúság, hogy a világ másik felére kellett menniük, hogy boldogulni tudjanak. Ott meg persze nem tudnak elvonatkoztatni a magyarországi eseményektől. Nagyon nehéz ez az állapot. A nagykövetség segítőkész, mindenképp keressük meg őket, ha az országba megyünk. Időnként vannak magyar vonatkozású rendezvények, amikről így értesülhetünk.
Bármi egyéb kérdéssel keressetek bátran!
