Ein Gedi egy kibbutz és egy nemzeti park neve is a Holt-tenger mellett. A nemzeti park lényegében egy természetes oázis a kietlen vidéken, míg a kibbutz egy mesterséges oázis. Rengeteg munkával az összes sivatagi növényt idehozták, és egy kis zöld szigetet hoztak létre a kibbutz lakói a sivatag közepén. Nagyon szép hely, mindenképp érdemes megnézni, ha az ember erre jár.
























1956-ban alapították lelkes cionista fiatalok a kibbutz-t, ma több, mint 600-an lakják; közülük 240 itt élt egész életében.































A kibbutz területén működik egy 10 hektáros botanikus kert is, ahol csaknem 900 faj található a világ minden tájáról.
























A kibbutz lakói nagyon kedves, segítőkész emberek. Mindez annak ellenére volt furcsa, hogy rengeteg turista jön megnézni ezt a kis zöld szigetet a sivatag közepén, és naponta 1000-szer kell ugyanazokat a hülye kérdéseket megválaszolniuk. Furcsa volt hallani, hogy ennek örülnek is, mert így legalább gyakorolhatják az angol tudásukat.
























Amúgy sok minden miatt lehet kritizálni a zsidókat, de rengeteg dolog van, ami miatt inkább csodálni kellene őket.































Az egyik dolog, ami minden izraeli zsidóból áradt, az az elképesztő optimizmus és az élet szeretete. Olyan körülmények között kell élniük, amit a nyugat-európai, de még a magyar ember sem tud elképzelni. Minden napra jut 1-2 haláleset békeidőben is, mellette pedig hatalmas nemzetközi ellenszélben kell Izraelnek helytállnia.
























Egy másik tulajdonság az optimizmus mellett, amit át kellene venni tőlük, az a hihetetlen összetartás, ami a zsidó népet a történelem során oly sokszor megmentette a kihalástól. Szerintem nem szidni kéne őket irígységből, hanem tanulni tőlük és átvenni a jó tulajdonságaikat.























Egy másik dolog, amivel szomorú volt szembesülni, hogy az izraeli nép sokkal szorgalmasabb, mint a magyar. Fáj ezt kimondani, de így van. Ahelyett, hogy kiskapukat meg könnyebbik utakat keresnének, összetartóak és rengeteget dolgoznak. Végeláthatatlan, értelmetlen pofázás meg egymásra mutogatás helyett odamennek a sivatag közepére, és éveken keresztül minden nap keményen dolgoznak a tűző napban, hogy ilyen helyeket hozhassanak létre, mint Ein Gedi is.
























A másik dolog, amit irigyelni kellene, az a tudásszomja a zsidóknak. Szerintem a legnagyobb előnye ennek a népnek abból fakadt, hogy sabbathkor, azaz szombaton nem lehet nekik szinte semmit csinálni. Maradt a családdal való foglalatoskodás és az olvasás. Az évszázadok során így egyszerűen okosabbak, értelmesebbek, ravaszabbak lettek, mint a legtöbb másik nép. Emiatt is könnyebb őket utálni meg szidni, de inkább fel kéne emelni néha egy könyvet és jobbá kellene válni, mint amilyenek ők.
























Még mielőtt nagyon cionista védőbeszédbe csapna át a blog poszt, azért leírom 1-2 negatív élményemet is. Voltunk párszor bulizni, amikor is a lányok első kérdése az volt, hogy zsidó vagyok-e. A nemleges válasz nem opció, mert akkor beszüntetnek minden további kommunikációt. 2 év katonaság mellett nem tehetik meg a lányok, hogy olyanra fecséreljék az idejüket, aki nem felel meg a legfontosabb kritériumnak. Hamar rájöttem (Elisha is ezt tanácsolta), hogy hazudni kell. A második igen rövid és megalázó beszélgetés után már mondtam, hogy negyed vérig zsidó vagyok (anyai nagyanya a legjobb választás). Ekkor már nyugodtan folyt a beszélgetés tovább, mint minden normális helyen illik.
























Találkoztam egy olyan sráccal is az egyik rehovoti szórakozóhelyen, aki ausztráliában él, gyémántkereskedelemmel foglalkozik és saját bevallása szerint ott megtalálta élete szerelmét. Mégsincsenek már együtt. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy a vallás miatt, amit meg is erősített. Hogy ő otthagyja a zsidó hitet, az nem volt nála opció, viszont a lány szívesen felvette volna az izraelita vallást. A srác baja az volt ezzel, hogy nem maga miatt tette volna ezt a lány, hanem a srác kedvéért!! Alig akartam hinni a fülemnek. Ekkor azért kezdtem megérteni, hogy sok szempontból miért mégis Izrael a legfasisztább állam a földön. És ez a srác egy teljesen korrekt, értelmes, világot látott fiatal volt. Akkor milyenek lehetnek a vallásuknak élő, elvadult, fanatikusok, akikből sokszázezer él Izraelben.
























Na de kis kitérő után kanyarodjunk vissza Ein Gedihez.
























Ezeket a gondolatokat amúgy is le akartam írni valamikor, Ein Gediről meg annyi szép kép van, hogy hamar kifogytam volna összekötő szövegekből.
























Az Ein Gedi Nemzeti Park egyik jellegzetes állata, de a nevét sajnos nem tudom.
























A másik állat, amiből sokat láttunk, a kőszáli kecske (ibex) volt.
























A Bibliában is szerepel néhányszor Ein Gedi. Ide menekült például Dávid Saul elől, amikor az meg akarta öletni.
























A nemzeti parkot amúgy 1972-ben alapították, és Izrael egyik legjelentősebb természeti kincse.
























Gyönyörű vízesések vannak itt, mint például a Dávid-vízesés.































A vizet ivásra és öntözésre használják, mert ritka kincs ezen a vidéken.
























Egész jól eső, vicces érzés volt a márciusi perzselő napon fürdeni, miközben Magyarországon kb 5 fok lehetett.
























2005-ben a Nemzeti Park csaknem kétharmada leégett, amikor is egy idióta turista eldobott egy égő cigicsikket. Tiltsák be a dohányzást mindenhol!































Az ókorban a környéken balzsamot állítottak elő, amit aztán méreg drágán adtak el nyugatra.































Látható még itt egy ókori zsinagóga, de sajnos nem lehetett jó szögből fényképezni, úgyhogy azt személyesen kell megnézni.































Vízcsobogás.
























Volt egy kis sziklamászás is.
























Juca ismét eggyé vált a természettel.
























Végül egy kis ráadás video.



A park és a kibbutz önmagában lehet, hogy nem érné meg a hosszú utat a Földközi-tenger mellől, de Masadával és a Holt-tengerrel együtt már bőven összejön a kritikus tömeg.