El is mentem a bankba, ami itt is munkaidőben van nyitva, szóval átlag embernek itt is ki kell vennie szabadságot, vagy el kell kérnie magát a főnökétől, ha el akar intézni valamit. Odamentem a recepcióshoz, és mondtam, hogy bankszámlát szeretnék nyitni. Elkérte a papirjaimat, telefonált párat, majd közölte, hogy sajnos nem lehetséges a kérésem, a viszont látásra. Ha előzőleg nem okositanak ki, akkor simán bedőlök a recepciós lányka trükkjének, de igy rákérdeztem, hogy "és ha szerzek egy ajánló levelet akkor működhet-e a dolog?" Erre mintha az ő ötlete lett volna ez a megoldás helyeselt egy sort, elmosolyodott, majd kedvesen odaadta a formanyomtatványt...
Ezután elmentem a főnökömhöz, hogy töltse ki nekem. Meg is tette egy nap alatt, igy már másnap reggel munka előtt ismét irány a bank. Sorbanállás, sorszám tépés, várakozás. Elvette a papirjaimat, nézegette a középkorú kis sárga, majd azt mondta, hogy az aláirás az ajánló levélen nem egyezik a rendszerükben lévővel, sajnos nem nyithatok számlát. Vagy menjek vissza egy másik papirral, amin jó aláirás van, vagy menjen be a főnököm, hogy frissitse a náluk lévő aláirását. Ekkor már kicsit ideges voltam, de nem volt mit tenni, a hivatalnok Szingapúrban is hivatalnok, nem engedett.
Igy megint vissza a főnökhöz, elmagyaráztam a szituációt, még egy nap alatt ki is töltötte a 4 rublikát és aláirta kicsit máshogy. Másnap bank, sorban állás, sorszám tépés, várakozás, majd egy indiai hölgy végül csak kibogózta a gordiuszi csomót. Kaptam bankkártyát is 2 percen belül, havi dij csak akkor van, ha a záró egyenleg nem éri el az 500 dollárt. A dolog szépséghibája, hogy délkelet-Ázsiában saját bankrendszert működtetnek, a pénzt Európába átvinni nagyon drága, meg még csomó kis apróság neheziti meg a pénz kijuttatását a régióból.
Sok helyi fehér ember panaszkodott már arra, hogy az itteniek milyen furcsa népek. Nekem is az a benyomásom, mikor egy kinaival beszélek, hogy az értelmi szintje egy 10 éves gyerekével egyezik meg. Állandóan idiótán mosolyognak, "igen"/"nem" kérdésre is 10 percig beszélnek, a végén pedig "talán" a válasz. Ha az ember lépésről lépésre elmond nekik mindent, akkor hibátlanul megcsinálják, de ha csak egy kicsit is kéne használni a kreativitásukat, akkor elvesztek. Ezért lehet itt olyan könnyen sikeres az európai ember, mert a helyiekből hiányzik a vállalkozó szellem, a találékonyság. Az itteniek hozzá vannak szokva, hogy az ég világon mindent elmondanak nekik. A helyi vezetőség is szeret mindent a szájukba rágni, ők meg jól elvannak ezzel. Nincs bizonytalanság, minden kiszámitható.
ui.: Múlt hétvégén átköltöztem az új házba, de még nincs internet hozzáférésünk, igy sajnos akadozik a fényképek feltöltése. Addig is itt van néhány szingapúri lányka.
