Felkerekedtünk 3 európai cserediákkal (Ádám - magyar, Lutz - német, Lauri - finn), és péntek délután átbuszoztunk a maláj központba. Úgy tudtuk, hogy óránként indulnak buszok, ám mikor 2 után odaértünk az állomásra kiderült, hogy a busz út 5-6 órás, és a legközelebbi busz csak 5kor indul. Kicsit rosszul érintett, hogy a "nem túl ragyogó" közbiztonságáról hires KL-be kb 11-kor fogunk megérkezni úgy, hogy azt se tudjuk hol van a szállásunk, de hát nem volt mit tenni, megvártuk a buszt, és elmentünk vele.
Határon semmi extra, szokásos rutin vizsgálatok, passziánszozó hivatalnokok...
A busz megállt este az országút mellett, és első maláj élményünk egy elképesztően igénytelen, piszkos büdös útszéli food court / pihenő volt. Mivel nagyon éhesek voltunk, nem volt más választás, kiválasztottuk a legigényesebbnek tűnő pultot, és megvacsoráztunk.
A busz út további részében aludtunk kicsit, de nem sok sikerrel. Mikor a városba értünk legalább megláttuk a Petronas tornyok kivilágitott csúcsait, és ez kicsit visszaadta az életkedvünket.
Persze ez csak átmeneti lelkesedés volt, nemsokára ismét elborzadtunk a PuduRaya állomástól. Otthon is vannak ilyen helyek, amiknek az igénytelensége a mindennapok rutnijában fel se tűnik. Ha direkt figyeli az ember, és megpróbál turistaként végigmenni Kőbánya-Kispest vagy Kelenföld állomásokon, ott is hasonló élményben lehet része, mint ez volt, de ez talán még azokat is alulmúlta. A képek nem adják vissza a zajt, bűzt az egész hely légkörét...
Arcomra fagyott a mosoly...
Utcai árusok a gagyi utánzatokkal próbálják lehúzni a turistákat.
Szállást még Szingapúrban foglaltunk, és igyekeztünk minél hamarabb elérni. Tudtuk, hogy közel van, igy nem fogtunk taxit, hanem sétáltunk a kivilágitott utcákon. Végül 30 perc kóválygás után elértünk a guest house-ba, ahol közölték, hogy nem érkezett meg a foglalásunk, és sajnos nincs üres szobájuk. Király. Éjjel fél 1, mindenki úgy méreget minket az utcán, mintha a szerveinkre pályáznának, és szállásunk sincs... Elkezdtük végignézni az utcában található vendégházakat, de mind tele volt. Végül arra jutottunk, hogy ha nem találunk sehol semmit, akkor egyszerűen bulizunk reggelig valami turista-helyen, és másnap nappal talán több szerencsével találunk egy szobát. Az utolsó vendégháznál mégis kegyes volt a sors, és találtunk egy 4 személyes kiadó szobát, amibe be is költöztünk. Mivel nem voltunk álmosak, visszamentünk a "turista negyedbe". Minden sarkon "masszázs"-t akartak adni, de volt nem is egy, aki nem köntörfalazott: "You want girl? Boy? Ladyboy?"
Na itt mit találna a KÖJÁL?
Megéheztünk a nagy izgalmakra, és egy viszonylag kultúráltnak tűnő helyen megvacsoráztunk, de valószinűleg 10-szeresét fizettük annak, amit normál esetben kértek volna... Ez van. Itt a fehéreket diszkriminálják.
Na ez itt kérem szépen a mosogató. Nem vicc.
Ez pedig a fagyasztó, ahol a halat tárolják. Ez se vicc... ezek után 2 napig McDonalds-ban ettünk, de azt hiszem ezt nem rója majd senki fel nekünk...
Folyt köv...
