Sentosa sziget Szingapúr strandja, és egyik legfőbb turista látványossága. Hajdanában három kis sziget állt itt, de az indonéz import homokkal feltöltötték ezt a területet is, és most már egy nagy képződmény díszeleg a tengerben. Szingapúr területe amúgy 200 km2-rel nagyobb most, mint 40 éve volt, ami szerintem elég durva (persze a megolvadó sarki jégsapkák miatt megemelkedett tengerszint ugyis visszaveszi majd idővel). Sentosán található Fort Siloso, ahol is a 2. Világháborúban a britek várták a japán tengeri támadást, ám végül a furfangos japók Malajzián átbringázva hátba támadták és megadásra kényszerítették a kétszeres túlerőben lévő briteket. Mostanra a sziget minden négyzetcentiméterét előre megtervezték, és precízen kialakították - sajnos. Van itt delfinárium, nyári bob pálya, bárok, homokos tengerpartok, pálmafák, de elég mű az egész. Csak egy helyen van még meg az eredeti élő- és növényvilág, ide mentünk el még október végén.
Sentosa nyugati felén van egy korall zátony, ahol az eredeti állapotban található egy kicsi partszakasz. Péter megnézte a neten, hogy mikor alacsony a tenger szintje, és akkorra szerveztünk egy kirándulást a szigetre. Szóltam sok magyar ismerősömnek, így még strandolni is tudtunk előtte a tanker hajóktól olajos vizben.
Márk (BME-s PhD, A-Star gyakornok), Milán (félbehygaott egyetemi tanulmányok, pilóta jövő), és jómagam.
Középen Kati, aki Szingapúrban dolgozik január végéig, utána Hong Kongba megy tanulni egy fél évet.
A kikötésre váró hatalmas konténer szállító hajók helyett nézhetjük a kis szigeteket. Átúsztunk az egyikre, és a nagy szikla darabok közül az egyik el volt törve. Belül üreges, csak néhány merevitő van benne, kivül beton van. Távolról persze igazinak tűnnek.
Kicsit később megjött Dani is (PhD sejtbiológus) és japán ismerőse, Joshi.
5kor átmentünk a köves partra, ahol a hónap legalacsonyabb apálya miatt a szárazon maradt puhatestűek meg korallok között sétáltunk.
itt nincs, ami eltakarja a hajókat.
Találkoztunk néhány tengerbiológussal, akik az élőlényeket vizsgálták. Azt mondták, hogy nincs látható romlás amióta vizsgálódnak a parton.
Tapicskolunk a langyos vizben, fényképezünk.
Kis pillangó halat is láttunk. A nagy fekete pont az elterelés, a feje pont a másik végén van. Igy a megtévesztett ragadozó hal nem harap le létfontosságú szerveket, a hal pedig tovább él. Mint hal a vizben.
Még egy kis polipot is láttunk.
Vicces, ahogy úszik.
Videon is megörökitettem:
A természetjáró különitmény.
Korallok.
Márk fotózik.
Dani fotózik.
Korall.
Mudskipper.
Joshi révén megtudtuk, hogy Japánban megeszik a kis zöld növényeket.
Táj.
Ez egy lágy korall, amikor elpusztul, akkor nem növekszik a zátony mérete.
Ez is lágy korall. Igen, szerintünk is úgy néz ki.
Ez is valami tengeri növény.
Lágy korall ismét.
Megint.
Ez már rendes kemény korall, tisztára mint egy agy.
A világ egyik legnagyobb kikötője Szingapúr, a háttérben egy kis része látható.
Valami hajóroncs lehetett fénykorában.
Ezt találtuk a sziklák között. Hogy került oda...?
Növény.
Tengeri uborka.
Ez már a felújitott Fort Siloso egyik sarka. Itt tették le a fegyvert a britek a japánoknak.
Két megtermett tengerbiológus példány. Ők is sűrűn jönnek ki a sekély vizbe apálykor.
Tengeri meztelen csiga.
Mérgező rák.
Igy eszik:
