Szögligettől északra fekszik Derenk romközség. Egészen 1943-ig éltek itt emberek, amíg Horthy Miklós végleg fel nem számoltatta a települést, hogy egy összefüggő vadászterületet alakítson itt ki. Nekem is éltek itt rokonaim, amíg a szomszédos Szögligetre vagy más, messzebb fekvő településekre nem költöztették őket. Az elhagyatott, gyönyörű vidékre ma már csak a nyár eleji derenki búcsúra érkeznek vissza a falu egykori lakói, hogy megemlékezzenek egykori falujukról. Rajtuk kívül az igazán elszánt kéktúrázók járnak még erre, mert pont itt visz az ösvény.

Gyerekkoromban nyaranta sokat jártunk ide gombászni, így egyértelmű volt, hogy Fruzsival is elzarándokolunk a romközségbe.

Az iskolát nyár elején mindig szépen felújítják, hogy a búcsúra érkező papoknak mise előtt legyen hol átöltözni. Egyszer még Paskai bíboros is celebrált itt emlékmisét. Aztán év közben valahogy mindig visszakerülnek az "itt jártunk", "szeretlek Gizi" és "hüje Janó" típusú falfirkák, hogy legyen mit lemeszelni jövőre.

Fruzsi teker.

Néhány kilométerrel arrébb, Szelcepusztán még most is megtalálható az a vadászház, ahol kedvenc ellentengernagyunk medveölésre készülődött téli estéken.

A medveketrecek most üresen álltak, mert nyáron az ország különböző állatkertjei kapnak kölcsön 1-2 mackót. Most csak dámszarvasokat láttunk (amiket én biológia tanár anyukámat megszégyenítve őzeknek néztem).
























Erre visz az út Jósvafő felé is, amiről a következő posztban írok.