"Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik."
gróf Széchenyi István
Nagyon sok mindenről szeretnék írni, de sajnos diplomaterv készítése és munka közben nincs rá időm. Már régóta érlelődik bennem néhány gondolat a magyar felsőoktatásról, így ezt viszonylag gyorsan le is tudom írni. A végső lökést ezen bejegyzéshez az adta, hogy a minap részt vettem egy felsőoktatási intézményben rendezett állásbörzén, ahol a jelenlegi munkahelyem frissdiplomás programjára kellett toboroznom mérnököket. Korábban elég határozott, negatív véleményem volt a magyar felsőoktatás humán részéről, de most nagyon szomorúan láttam, hogy a reál képzés sincs jobb állapotban.
A határozottan nem reprezentatív mintavételezésem alapján az érdeklődők néhány nagyon jól körülhatárolható csoportba oszthatók. Vannak a szerencsétlen szakik. Ők azok, akiket világ életükben alulfizetett mérnökként fogja kizsákmányolni valamelyik multi. Még annyi elszántság sincs bennük, hogy megkérdezzék, hogy mivel is foglalkozik a cég, aminek a standja előtt szerencsétlenkednek. Szép lassan beszélgetésbe elegyedünk persze, de lerí róluk, hogy csak egy programozható mikrokontrollert szeretnének már végre hackelni valamelyik biztos megélhetést jelentő cég pincéjében. Őket érdemes alkalmazni, mert általában értenek valamihez.
A második kategória a műszaki menedzser. Néhány éve én is elkezdtem másoddiplomázni műszaki menedzserként. Akkor, és ott jó ötletnek tűnt, mert a fő képzésemből elég sok alapozó mérnöki és matematikai tárgyat el tudtam fogadtatni; a közgazdaságtan, vállalatirányítás, menedzsment mindig is érdekeltek, így ezeket szívesen tanultam.
Amikor azonban megtapasztaltam, hogy milyen arányban vannak itt az alkalmatlan tanárok - a diákságról nem is beszélve - akkor kicsit háttérbe szorítottam a GTK-s tanulmányimat. Szomorú volt látni, hogy mindenki csal minden vizsgán. Én éreztem magam hülyén, hogy saját kútfőből próbálom megírni a dolgozatot. Az igazán elszomorító az volt, hogy egyes tanárok is így tekintettek arra, aki nem puskázott. Ilyen háttérrel elég kritikusan álltam mindenkihez, aki ilyen végzettséggel jött érdeklődni a lehetőségek felől. Általában 2 kérdés után kiderült, hogy tökéletesen feleslegesen jártak iskolába. Jó esetben most kezd leesni nekik, hogy ezzel a diplomával nem tudnak elhelyezkedni. Kétségbeesetten kérdezik, hogy nincs-e bármi ... akármi... tényleg akármi, amit csinálhatnának. De hát sajnos nincs.
Ennek a csoportnak egy különösen irritáló részhalmaza a semmihez nem értő menedzser. Világ életükben mindent a megkaptak, csak megszületni volt nehéz nekik. Szakmai hozzáértésük az nulla, az egyetlen előnyük, hogy 20-25 év alatt megtanulták nagyon jól eladni a semmit. Általában jó kiállásúak, meg tudnak szólalni 1-2 nyelven, és van ahol ez pont elég is. Az ég óvjon tőle, hogy ilyenekkel kelljen együtt dolgozni. Ők általában úgy kezdik, hogy "Hello, én projekt menedzser szeretnék lenni". Erre én mondom, hogy "Szia, értem. Milyen végzettséged van? Van már valami szakmai tapasztalatod?" Erre ők: "Műszaki menedzser leszek, ha a sok buli közben lesz időm lediplomázni...hehehe... Amúgy fél évig voltam apám cégében junior projektmenedzser." Na erre mit lehet mondani? "Az 5-10-15 éves szakmai tapasztalattal rendelkező mérnököknek Te szeretnéd elmagyarázni, hogy ez vagy az a döntés nem jó? Nyilván körberöhögnek." Ők gyorsan levágják, hogy ez nem az a cég, ahol szükség van rájuk, de nem aggódnak, mert apuka cégében mindig szükség van jó junior projektmenedzserekre. "Hirtelen világossá vált, milyen közeg kell ahhoz, hogy alagutat és viaduktot építsenek a síkság fölé, hogy ne legyenek képesek üzembe helyezni egy villamost, hogy építsenek egy hasznavehetetlen gáztárolót, hogy csak néhány furcsa beruházást említsünk." forrás
Rajtuk kívül vannak még természetesen normális, jó kiállású, értelmes munkakeresők is, csak elszomorító volt az arányokat látni.
Az tény, hogy ma Magyarországon diploma szerzési kényszer van. Sajnos, ha valaki kétkezi munkából, vagy bármilyen diploma nélkül él meg, akkor a felsőoktatási intézmények nímand hallgatói lenézik őket. Ez azért szomorú, mert egy jó szakmunkás sokkal hasznosabb tagja a társadalomnak, mint az xy főiskola kommunikáció szakján lazsáló diákok többsége valaha is lesz.
Sajnos ez a probléma is olyan, amit nem lehet önmagában kezelni. Kis gondolkozás után oda jut az ember, hogy a magyarországi közállapotokat kellene megváltoztatni az egyes emberek legalacsonyabb szintű gondolataiig. Az oktatásban azonban mindenképp meg kellene lépni néhány dolgot. Az első, és legfontosabb, hogy mindenki fizessen a felsőoktatásért. Én tapasztalatból mondom, hogy ha az ember nem fizet valamiért, akkor nem veszi annyira komolyan. Ha a zsebembe kell nyúlnom, akkor kétszer is átgondolom, hogy jó helyre megy-e az a pénz. Ismerek olyat, aki államilag finanszírozott képzésen felvett 8 tárgyat ugyanarra az időpontra, hogy majd azt az egyet megcsinálja, amelyik tetszik neki. Ilyen nem fordulhatna elő, ha kreditek után fizetni kellene. (Azóta amúgy a felvett, de el nem végzett kreditek után valami jelképes összeget fizetni kell.)
Az állam pontosan tudja, hogy hány bölcsészre, tanárra lesz szükség a következő években. Tudjuk, hogy hány iskola van; mennyi tanár fog nyugdíjba menni; mennyi gyerek született az elmúlt években... Ha mindent összeadunk, akkor kapunk egy számot. Képezzünk annyi tanárt! Miért kell felvenni minden szerencsétlent, és állami pénzen képezni a bölcsészeket tonna számra? Hogy aztán 5 év felesleges verselemezgetés meg óangol nyelvjárások tanulmányozása után egy multi call centerében kössenek ki? Ha már van olyan szerencsétlen, aki a 15. helyre beírt xy főiskola bölcsészkarára elmegy kommunikációt meg marketinget "tanulni", akkor az állam gátolja meg őket ebben. Senkinek sem jó ez.
Nem tudom, hogy hogyan lehetne kivitelezni, de ha valaki elmegy az országból hosszú időre, akkor az oktatásáért valamilyen módon fizessen utólag. Ha valaki külföldre költözik, azzal Magyarország többszörösen károsodik. Egyrészt egy velünk versenyző ország kapott ingyen képzett munkaerőt, akire már semmit nem kell költenie, csak az adóját beszedni. Magyarország ezzel szemben elvesztette egy termelékeny emberét.
ui.: Ma már a "B" betűnél tartanak a következő miniszterelnök keresésében. Ha valaki komolyan érdeklődik, akkor ne várjon, amíg elérnek hozzá az ábécében; keresse meg személyesen az SZDSZ-t, vagy az MSZP-t!
