Izraeli tartózkodásunk alatt Kaiszareia az északi, három napos utunk első állomása volt. Tel-Aviv és Haifa között félúton található a Földközi-tenger partján. A Krisztus előtti első században egy poros kis kikötő volt itt, de Nagy Heródes alatt Judea legfontosabb kikötőjévé nőtte ki magát. A nevét is ekkor kapta, Cézár tiszteletére.
Itt állt régen a belváros fala.
Mindenkinek csak ajánlani tudom Spiró György: A Fogság című könyvét, mert elég hosszú rész játszódik ebben a városban is. Sajnos én csak utólag olvastam, de biztos egészen más szemmel néztem volna Izraelre, ha már túlvagyok azon a könyv élményen is. Egészen lehengerlő, ahogy az ókori emberek hétköznapjait tárja az olvasó elé Spiró.
Heródes alatt építették a hatamas kikötőt is. Fából készült hatalmas teknőket készítettek, ezeket feltöltötték kövekkel, hogy stabilabban ússzanak a vizen. Ezután helyükre úsztatták őket, majd feltöltötték a fa teknőt egy betonnal egyenértékű ókori építőanyaggal. Miután ez megszáradt és lesüllyedt a tenger aljára, lassan el is készült a hatalmas hullámtörő.
Akkor, és ott jó ötletnek tűnt megnézni közelről a köveket, de a felcsapó hullámok szépen eláztattak.
Még szerencse, hogy gyorsan meg is száradtam a márciusi napon egy Draydel bolt előtt.
A South Parknak korunk bibliája. Ha valami problémába ütközöl, csak felcsapod a wikipedia vonatkozó cikkeit; megnézed, hogy melyik rész tárgyalja az aktuális problémát és megnézed az aktuális részt. Itt is van egy ének a Draydel-ről.
Kaiszareia sikerének kulcsa az volt, hogy jó helyen feküdt. Heródes azonban nagyon jól rájött, hogy a kikötőhöz közel kell építeni minden fontos épületet, amire a hetekig tengeren aszalódott tengerészeknek szüksége lehet.
Így néhány 100 méteren belül volt a hippodróm, amfiteátrum, templom, piac, fürdő, bordély, éttermek...
Kaiszareia zsidó lakossága csaknem teljesen eltűnt a 3. századra, amikor is bizánci fennhatóság alá került a város. A római épületek többségét lerombolták vagy átépítették, így mára nagyon nehéz rekonstruálni a régi városképet.
A keresztes háborúkig mezőgazdasági termelést folytattak a környéken, aztán ismételten leromboltak mindent.
A francia keresztesek után az arabok vették át a város feletti irányítást, akik szintén csak földig romboltak mindent, ami korábban itt állt.
A következő fordulópont 1948-ban következett, amikor az itt élő arab halász közösséget elüldözték (vagy ők menekültek el...) az izraeli-arab háború során.
Ezután a Rotschild család hatalmas összegekért felvásárolta azokat a környező földeket, amelyeket még addig nem birtokoltak, majd mindent Izrael államnak ajándékoztak.
A város szép volt, de 2-3 óránál többet nem érdemes itt eltölteni.
