Izraelbe tavasszal, nem sokkal a legutóbbi gázai incidens után érkeztünk. Pongival nem titkolt szándékunk volt, hogy megnézzük, milyen is ez a terület a valóságban, a nyugati média torz lencséje nélkül. Ez a poszt arról szól, hogy mi milyennek láttuk a saját torz lencsénken keresztül. A képen három hivatásos katona látható, akik a Gáza melletti Erez kibbutzot őrizték "béke" idején is. Kaptunk tőlük finom török kávét, szotyit; meg jót beszélgettünk velük az országról. Épp ekkoriban játszott Izrael foci válogatottja Magyarország legjobbjaival, ahol a zsidó csapat nyert 1-0 arányban, így gyorsan meg is találtuk velük a közös témát. Az egyikük amúgy nagy rajongója volt Tera Bond, magyar pornószínésznő munkásságának.























Arányait tekintve Iztael költi az egyik legtöbbet a Földön katonai kiadásokra. Mindenkinek kötelező a sorkatonaság; fiúk 3 évig, lányok 2 évig vannak a seregben. Ez idő alatt nem csak bohóckodás van, mint nálunk volt, hanem ténylegesen az állandó hadsereg részét képezik. Ha valakinek nagyon komoly orvosi baja van, csak akkor nem kerül a frontvonalba. Ilyenkor is hozzájárul a hadsereg működéséhez valamilyen logisztikai feladatkörben. A sorkatonák civilben is hordják a fegyverüket, ami elég furcsa utcaképeket eredményez néha. A lenti képet Haifában készítettem, de inkább ide tartozik tartalmilag.































Beszélgettem néhány fiatallal, akik a 20-as éveikben jártak. Vegyes érzelmekkel voltak a katonasággal szemben. A lányok általában szidták az egészet, mert nekik így 2 évvel később kezdődik el a családi élet; ennyivel később lesznek gyerekeik, ennyivel később kezdhetnek egyetemre járni. A fiúk szükséges rosszként tekintettek inkább rá, aminek azért vannak pozitív vonatkozásai is. Náluk ez egy elég éles törés a férfivé válás útján. Gyerekként mennek be és férfiként jönnek ki onnan, ahol megtanulják a fegyelmet, hazaszeretetet (nem mintha ebben az átlag izraeli hiányt szenvedne); nem utolsó sorban pedig nagyon durva fizikumuk lesz.
























Gáza 360 km2 területén majdnem 1.5 millió palesztin lakik embertelen körülmények között. A munkanélküliség hatalmas, a fiatal, frusztrált palesztinok így nyitottak minden demagógiára, amiből nincs is hiány. Izraelnek is érdeke lenne a helyzet megoldása, de a végső rendezés legjobb esetben is csak generációkon tartó közös palesztin-izraeli oktatási programokkal, rengeteg pénzzel és türelemmel érhető el. Amikor Izrael 2005-ben kivonult Gázából, a palesztinok lerombolták a kórházakat, iskolákat, középületeket, hogy "zsidók építették, nekünk ez nem kell". Amióta a radikális Hamasz 2006-ban megnyerte a választásokat a térségben, azóta a térség kilátásai rohamosan rosszabbodnak, így nagyon kérdéses, hogy lesz-e bármikor béke ebben a térségben.

Gáza közelében található Sderot, egy izraeli kisváros. Két féle ember lakja: aki annyira szegény, hogy nem tud elmenekülni a környékről, illetve ultranacionalisták, akiknek eszük ágában sincs elmenni, hanem inkább kiállnak a rakéták elé, hogy megmutassák a palesztinoknak, ők nem félnek.
























A városban minden buszmegálló mellett fedezékek találhatóak, amikbe a szirénák megszólalása után 10 másodpercen belül célszerű bemenekülni, ugyanis ennyi idő alatt érnek ide a rakéták Gázából.
























Elmentünk még a közeli Nir Am kibbutzba is, ahol beszélgettünk néhány focizó sráccal. Egyikük épp katona; 20 éves. Ő ciszjordániában szolgál a határon, és a kijövő palesztin gyerekeket nézi át nap mint nap, hogy melyiküknél van valami szétszerelt fegyver alkatrésze. Ha 10 ilyen gyerek átjut, akkor Jeruzsálemben másnap minden bizonnyal meghal néhány turista meg zsidó, amíg lelövik a katonák a támadót. Szép munka ez is 20 évesen...
























A srácok amúgy azt mondták, hogy a szirénák alatt fociznak tovább, mert a rakéták nem rájuk jönnek. Túl közel vannak Gázához, egy völgyben fekszik a kibbutz, így a palesztinok nem tudnak belőni rájuk. Az elmúlt 10 évben összesen 3 rakéta tévedt be a településre, de azokat se ide szánták.

Ott van Gáza, a víztározó mögött.
























Nir Am mellett található egy izraeli katonai emlékmű, amiről a lenti videó mond el többet.



Az izraeli hadsereg ilyen kamerákkal felszerelt ballonokkal figyeli a Gázai-övezetet. Ha ellenséges csapatmozgást vagy rakétát látnak, akkor gyorsan meg tudják tenni a szükséges lépéseket.
























Igazából valami olyat kerestünk mi Gázában, ami nincs is ott. Az izraeli emberek ugyanúgy élik a mindennapjaikat, csak néha kicsit több katona van a környéken, mint máskor; néha kicsit több rakéta jön rájuk, mint máskor, mert békeidőben is kapnak rakétát a fejükre, csak ennek nincs hírértéke. Ha meghal valaki, vagy palesztin gyerekeket látni vérbe fagyva, akkor már egyből főcím lesz világszerte. Sajnos csak rengeteg pénzzel, oktatással, az arab országok felvilágosodásával lehetne elérni, hogy itt bármikor rend legyen. Ezek pedig elég messze vannak még.