A Titicaca-tó Dél-Amerika legnagyobb tava és a világ legmagasabban fekvő hajózható tava. Bolívia és Peru határán fekszik. Miután Peruban megnéztük a fontosabb látnivalókat, erre mentünk tovább Boliviába.
























A tó évi középhőmérséklete 10 °C körüli, igy nem is merült fel, hogy fürödjünk.
























3811 méter magasan fekszik, igy komoly megterhelést jelent a magassághoz hozzá nem szokott szervezetnek a napozás is, hát még a csocsó...
























Wifi keresés még a perui oldalon, Puno-ban.
























Napfelkelte ugyanitt.























Ez pedig már egy vacsora naplementekor a boliviai oldalon.
























2000 óta folyamatosan csökken a tó szintje, mert az esős évszakok egyre rövidebbek, és az Andok gleccserei drasztikusan olvadnak.























Elég pszichedelikus élmény volt egy hatalmas, fehér hattyú vizibiciklin utazni a Föld legmagasabban fekvő, hajózható taván, miközben a sokadik sörünket isszuk.
























Sok endemikus madár és halfaj él itt.
















 

Békés népek élnek erre is.
























Boliviában is sok tradicionális viseletű öregasszonyt látni.
























Sok turista jár erre, igy folyamatosan fejlesztik az infrastrukturát. Mondjuk van honnan fejleszteni...
























A tavon találhatóak az inka eredet történet legfontosabb szigetei. Ilyen hajókkal is meg lehet őket közeliteni.























 
Mi inkább egy gyorsabb csónakkal mentünk, hogy még időben tovább tudjunk menni La Pazba.
























Pont valami helyi ünnep volt, ahol mi is kivettük a részünk az ünneplésből. Legalábbis a sörözésből.






















 

Ez a tó parti legnagyobb boliviai település, Copacabana.
























Van egy szép temploma, ami mellett érdekes sörös fagyit lehetett kapni.
























Ezen a csodás helyen töltöttük az éjszakát. Nem volt drága, cserébe viszont piszkos és hideg. Muszáj volt kis borral oldani a feszültséget.