Facekontroll

Mostmár kintről írok. Ha valaki egy dolgot fogad meg abból a sok zagyvaságból, amit ide írkálok, az a következő legyen: ha hosszú időre mész külföldre, akkor fél nappal a géped indulása előtt ess haza valami nyaralásból, majd gyorsan pakolj össze, és húzz el otthonról, mielőtt a rokonok és barátok elárasztanak a szeretetükkel.

Én sajnos nem így tettem, így minden napra jutott valami kedves gesztus ismerőseim, rokonaim, barátaim részéről. Annyi szeretettel halmozott el mindenki, amit alig lehetett megemészteni. Amúgy is nehéz elmenni otthonról viszonylag hosszú időre, nem kell még néhány napnyi gyászhangulattal tetézni a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy ez a fél év olyan gyorsan el fog repülni, mint az európai fecske. Vagy az afrikai?

Lényeg a lényeg, hogy szeretteim öleléséből kiszakítva magamat megrohamoztam a ferhegyi vámosokat és határőröket, akikkel sikeresen vettem fel a harcot, és beengedtek a budapesti vámmentes boltok világába. Szerencsémre vettem egy angol nyalvű Harry Pottert indulás előtt, így lektötte a mugli figyelmemet az olvasás, és nem tudtam a hátrahagyott dolgok miatt bánkódni. Mire észbe kaptam már videon néztem a gépről a biztonsági utasításokat a Boeing 737-esen. Pár órával később párizsi repterek közül végre valahára a Charles de Gaulle-on is megfordultam egy átszállás erejéig, és hamar az Air France 767-esén tértem magamhoz. Irány a távol Kelet. Finom normandiai joghurtot és Presidente camambert-et osztottak a szokáos mű-kaják mellé, aztán alvás 10 órán át. A reggelit már a malaj táj felett fogyasztottuk, miközben mindenki a saját kis monitorán bámulta a filmeket, játékokat, reklámokat vagy repülési adatokat térképekkel fűszerezve. Végül hamarosan landoltunk is a singapúri nemzetközi reptéren.

Az időjárás miatt sokan óva intettek, de sokkal tűrhetőbb volt a helyi idő szerint 19:00 órakor tapasztalt 24 fok 100%-os párával, mint az otthoni 42 fok. Az itteni órák amúgy +6-ot mutatnak az otthoniakhoz képest. Remélem napközben se lesz nagyon elviselhetetlen a meleg meg a pára. De vissza a Földre. Gyors passport controll, taxi szerzés majd irány az átmeneti lakhelyem: St Thomas 11. A taxis szerencsére tudja hol van, nem nekem kell navigálni. 20 perc múlva már éjszakai sötétben lépek ki a soha nem látott épület előtt, ahol egy papír fogad: "Szia Gergő, jó helyen vagy, ha nem vagyok itthon, akkor hívj fel, amúgy használd az erkélyt, Kriszta" A levél Laczkó Krisztától származik, a világot megjárt modell lánytól, aki most egy szingapúri rendezvény szervező céggel próbál szerencsét.

10 perc után igazi lekerekített kocka módjára hackelek magamnak wlan-t a 30-40 elérhető hálózat egyikén, majd hamarosan megérkeik Kriszta is Doug nevű régi brit-thai barátjával, és elmegyünk vacsorázni. Egyből bele a mély vízbe. A 2 utcára található kis éttermek közül Kriszta és Doug egy thai-t választ ki, én meg egykedvű halálraítélt módjára követem őket. Kötél, vagy golyó, nekem mindegy... A vacsora kellemes meglepetés. A 10-12 tányéron ugyan nem mindig tudom, hogy milyen lény földi maradványai pihennek, de minden finom, így kellemesen fejezzük be az étkezést. Nem voltam éhes, mégis én ettem a legtöbbet :) Sikerült felismernem polipot, rákot, bambuszrügyet, csirkét, disznót, grapefruitot és kókuszt a forgatagban, a többi rejtély maradt. Szingapúr állam kabala állata a tigris, ez a sörön is meglátszik: Tiger bier-t ittunk, ami egész jó.

Átmeneti lakótársaim Kriszta mellett, a szintén modell múlttal rendelkező Zsuzsi, barátja, a vicces Lennie - ők hárman alkotják a rendezvény szervező céget. Itt van még Charlie a hiperaktív kiskutya és Kravitz, a gekkó-fogó cica. Na meg az a néhány gekkó, akiket még nem kapott el, és a lakásban szétszóródva várják elkerülhetetlen sorsukat. Ez van, otthon pintyeket hoz a cica, itt gekkót.

Igyekszem mihamarabb beszerezni egy fényképezőt, egy webkamerát, egy itteni telefont, egy biciklit, nyitni egy bankszámlát, véglegesíteni a vízumomat és nem utolsó sorban lakást szerezni. El is indulok szerencsét próbálni most, hogy átaludtam az egész délelőttöt. Ha bármelyik fronton áttöröm az ellenség vonalait, akkor itt jelzem. Addig is jó muzsika: