A dolog úgy kezdődött, hogy korábban kint tanult magyaroktól hallottam, hogy hogyan is néz ki a lakás keresés itt: az ember kijön, vesz egy Straits Times-t (helyi újság), és a hirdetéseket végignézve kiválasztja a legjobbat, és legkésőb másnap beköltözik. Én ezt készpénznek vettem, ami hiba volt. Kollégiumot sajnos nem kaptam, mert nem az egyetemen tanulok, hanem egy másik intézetnél dolgozom. A lakás piacon elég kellemetlen változások történtek. Az ingatlan árak általában mennek fel a gazdasági növekesés miatt, ami még érthető is. Amire azonban nem készített fel senki, az a kínai naptár, és a kínaiak babonája. 18 éve ugyanis a sárkány éve volt, ami azt jelenti, hogy a kis sárga barátaink ilyenkor akarnak gyereket csinálni, mert az jó. Babonás népek ezek, így sikerült is kb másfélszer annyi kis kínait szabadítaniuk a világra, mint normális időkben. Ez csomó területen érezteti a hatását, például az egyetemek környéki lakáspiac telítettségén is. Lényeg a lényeg, hogy én 1-2 napra készültem Zsuzsi és Kriszta terhére lenni, amiből szép lassan 3,4 majd 5 nap lett. A végén már turistáskodni se mentem sehova, csak kétségbeesetten hívogattam a embereket, bújtam a hirdetéseket, olvastam az internetet. Beszéltem vagy 5 ingatlan ügynökkel is, de egyik se talált megfelelő szobát. Mindenkit megkerestem ismerőseim közül, akiről tudtam, hogy bármi köze van Szingapúrhoz. Még néhány IWIW-es embert is megkörnyékeztem, hátha tudnak segíteni. (Az egyik kedvesen visszaírt, hogy ő még soha nem volt Szingapúrban, de akkor most átköltözik máshova...) Végül valakinek a valakije volt már itt kint egy kedves kínai családnál, akik nem mindennapi kínai nevet adták fiuknak. Így találkoztam Ivánnal, és elkezdődtek jóra fordulni a dolgok.
Kétségbeesésemben felhívtam, hátha tud segíteni. Kérdezte, hogy hol vagyok. Elmondtam neki a címet, majd kérdezte ráérek-e most. Nem volt jobb dolgom, így igent mondtam, mire kiderült, hogy épp a szomszéd utcában van, így felvett és elvitt kocsival a belvárosba. Pont van egy szoba, amit kiadna a családja elég jó áron, ő szeptemberben Párizsba megy tanulni fél évet, és pont akkor jön vissza, amikor én mennék el innen, így keresve se találnának nálam jobb albérlőt. Van medence, kosárlabda-, tollas-, futó- és bicikli pálya a házuknál, anyukája még főzne meg mosna is, és az elképesztően alacsony 350 SGD-os havi bérleti díj is kecsegtető. A probléma, hogy csak augusztus 5-én szabadul fel a szoba (ez a kisebb gond), valamint elég messze van az egyetemtől a lakás, de most már kb mindegy. Van egy másik bérlő is, ő már náluk lakik, ő Mike egy cseh IT cég vezetője, aki itt próbál terjeszkedni. Abban maradtunk, hogy ha nem találok jobbat, akkor 5-én beköltözöm hozzájuk. Este elmentünk velük sushit enni, meg megmutatta a belvárost:
Augusztus 9-én lesz nagy népi hurrá, ekkor van az itteni augusztus 20-a. Aznap este volt a jeles esemény főpróbája, ezek a kínaiak meg még a tüzijáték egy részét is elpróbálták.
Közben kiderült, hogy itt van még két magyar srác, akik szállást keresnek, így hárman akár egy kisebb lakást is kivehetünk, amire nagyobb esély van, mint egyedül találni szobát.
A lányoktól már el akartam menni, mert eleget voltam a nyakukon. Amúgy itt laknak:
Ez meg a szomszéd ház, ahol látszik, hogy meleg is tud itt lenni:
Szóval a lányoktól már el akartam menni, így felhívtam Pault-t, hogy áll-e még az ajánlata, amit néhány nappal előzőleg mondott: kedvesen felajánlotta, hogy ha gond lenne, lakhatok nála egy darabig. Paul amúgy egy kedves ausztrál srác, egy bár-t vezet az itteni szórakozó negyedben, Krisztina barátja, és nagyon jó lakása van. Most már onnan írok, ma költöztem át.
Úgy tűnik így megoldódott a lakás kérdés. Utólag nem volt vészes (persze még nincs teljesen vége), de amikor felkészületlenül bizonytalanságban kell lenned napokig, egyre romló kilátásokkal, közben szinte végig esik az eső, napot egy percre nem látod, az el tudja venni az életkedved. Közben amúgy nem engedtek bankszámlát nyitni, a kezdeti honvágy teljes súlyával rámnehezedett, szóval jó már túllenni ezen a pár napon. Közben turistáskodtam kicsit, voltam a Botanikus kertben, láttam rengeteg fura növényt, de erről majd később írok. Csináltam sok képet is, majd idővel azok is megjelennek itt.
Bal oldali közlekedés:
Ilyen nálunk miért nincs a metró állomások mellett?
Kis kínaiak félnek az esőtől:
