Itt a helyi művészeti központ a háttérben.
Az alakja - nem véletlenül - nagyon hasonlit a "gyümölcsök királyá"-ra, a durian-re. Nekem még nem volt hozzá szerencsém, de állitólag nagyon finom az ize, a szaga viszont borzalmas.
Ez itt már a Fort Canning Park (ez pár nappal korábban készült, de akkor nem raktam fel), a belváros egyik legszebb zöld övezete. Van benne fűszer kert, csomó növény, régi brit katonai épületek, ágyúk, meg sétautak. Itt szenvedtem el az első, és eddig egyetlen szúnyogcsipésemet is, remélem nem kapok el semmi nyavaját.
Ez már a kinai negyed. Ezek szerint a kinaiak se birják a nagy meleget. A kis dobozok mind légkondicionálók. Nem is értem, hogy miért jó mindent ennyire lehűteni. Én kaptam is egy torokgyulladást pár napja, mert egész nap csak mászkáltam a 20 fokos hideg helységek meg a 30 fokos szabad között.
Kinai negyed éttermei a Szingapúr folyó partján, mögötte meg a modern felhőkarcolók.
Ez itt Clarke Quay, a turisták által látogatott szórakozó negyed. Van sok diszkó (amik nagyon drágák, ha az ember nem két modell lánnyal megy, akik ismernek minden tulajt), kocsma - a pub értelmében, katapult meg ilyen turista látványosságok. A sétálóutcák felett hatalmas esernyő szerű képződmények vannak, igy eső esetén is lehet jönni.
Ez itt Sir Thomas Stamford Raffles szobra, aki ezen a szent helyen érintette a puccos angol lábát először az akkor még kihalt szingapúri földre. Tette ezt 1819 január 28-án, és ezzel eliditotta a városállamot a fejlődés útján.
Itt a tábla angolul.
Ez a szobor néhány száz méterrel arrébb található, ezt pedig 1919-ben állitották, a hires-neves partra szállás századik évfordulójára.
Ez itt a Merlion, Szingapúr turul madara. Oroszlán fejét és sellő testét nehéz összeegyeztetni, mindenesetre ez Szingapúr nemzeti állata, hát itt a helye.
1942-től 1945-ig a japók ellepték a szigetet, és megöltek egy csomó embert, ennek emlékére áll itt egy nagy szobor. A lenti magyarázat szerint kb 50.000-et.
