Hogy ne csak a saját élményeimről legyen szó, most oktató jellegű beszámoló következik a szingapúri közlekedési lehetőségekről. Ki tudja, egyszer még jól jöhet mindenkinek.
1. Gyalogszerrel
Ez a közlekedés legolcsóbb módja, de az időjárás szinte soha nem optimális a sétáláshoz. Az idő vagy fülledt, párás, meleg vagy épp egy trópusi eső közepén vagyunk, amit ki-ki döntse el, hogy hol vészelne át. A távolságok - főleg a belvárosban - nem nagyok, nagyjából 2-3 km-en belül mindent elérni. Gyalogosként járdát és zebrát illik használni, de ezt a helyiek is vigan megszegik minden átkeléskor. A zebrát a gondos városvezetők két részre osztották a legtöbb helyen, hogy a nagy gyalogos forgalom gyorsan haladjon, de ezt se veszi senki komolyan.
"Zebra"
Forgalmasabb helyeken egy visszaszámláló jelzi, hogy mennyi ideig zöld még a lámpa. Elég idegesitő viszont, hogy a fél percnyi zöldből csupán 3-4 másodperc a tiszta zöld, utána elkezd villogni, és szépen villog 20-25 másodpercig. Ennek is biztos az az oka, hogy pszichésen késztessék az embereket a gyorsabb átkelésre. Nálam bejött.
A belvárosban olyan sűrűn vannak az egymással összekapcsolt bevásárlóközpontok, hogy gyakorlatilag kilométereket tehet meg az ember boltok között mászkálva egyik shopping centerből a másikba. Ez nem egyenes út, de legalább légkondicionált.
Bicajozni eddig csak indiaiakat láttam, ők nem izzadnak. Vagy csak nem zavarja őket. Mindenesetre az itteni időjárás nem kedvez a kerékpározásnak sem. Az első pár napban még én is kacérkodtam a gondolattal, hogy szerzek egy bringát, de aztán letettem róla részben az idő, részben a bal oldali közlekedés miatt.
A helyi BKV nem emlithető egy lapon a hazaival. Itt nem az a szenzáció 10 évre, hogy átláthatatlan közbeszerzéssel beszereznek 40 darab drága Combinot, ami nem is az, mint amivel pályáztak. Ráadásul mindezt attól a Siemenstől, amelyik sorra bukik le a megvesztegetési ügyei miatt. Itt rendesen folynak a fejlesztések, és általában minden szektorban átlátható a közpénzek áramlása, nem utolsó sorban pedig jól költik el az adófizetők pénzét. Tiszták a járatok, jól lehet tájékozódni, légkondicionált minden megálló, busz és metro szerelvény (MRT = Mass Rapid Transport). Amin lehetne kicsit javitani az az MRT megállókat jelző táblák mérete. Ismeretlen környéken gyakorlatilag ott kell lenni a tábla alatt, hogy feltűnjön. A buszmegállók jelzései se mindig egyértelműek, de kis rutinnal vagy kérdezősködéssel el lehet boldogulni.
A metróknál beléptető rendszer van, a megtett távolságtól függ, hogy mennyibe kerül a jegy. Már néhány napos tartózkodásra is érdemes "bérletet", azaz EZ-link mágneskártyát venni. Erre tölt fel pénzt az ember, majd szépen lehasználja. Kicsit olcsóbbak is igy a dijak, mint vonaljegyekkel. A buszoknál az előre kiszámolt aprót egy gépbe kell bedobni, mert nem adnak vissza. A vezetőnél kell felszállni, és odaérinteni a kártyát a megfelelő helyre. Leszálláskor szintén ez a teendő, és itt is a megtett távtól függ, hogy mennyit vonnak le. Metrónál is, busznál is nagyjából 2 dollár a maximált ár. Amit nem értek, hogy bérlet miért nincs. Például Londonban megoldották, hogy a mágneskártyáról csak addig veszik le a pénzt, amig el nem éri az ember a napi bérlet árát, utána bérletként funkcionál tovább. A szingapúriakat szeretik terelgetni, mindenhol ki van rakva, hogy hol kell sorban állni, ők meg szépen állnak is.
A lenti képen épp Sentosa-ról hozza a népet a belvárosba a busz, Kb 10-en vártunk a 45 férőhelyes járműre, a helyiek még ekkor is beálltak a kordonba, és kacskaringóztak egy sort.
3. Taxi
4. Autó
Szingapúrba behozni se éri meg autót, mert annyi adót kell utána fizetni, hogy akkor már inkább itt veszik meg, mert jobban jönnek ki. Érdekesség, hogy 10 évnél idősebb autó nem lehet az országban. Azt nem tudom, hogy veterán autókkal mi van, de még egyet nem láttam az utakon. Ami 10 éves lesz, azt kiviszik. Emiatt Szingapúr a régió egyik legnagyobb autó exportőre. Nehézség, hogy csak olyan országba vihetik a kocsikat, ahol szintén baloldali közlekedés van.
A lenti képen egy átlag kinai és egy átlag indiai kétkezi munkás közlekedési eszköze.
1. Gyalogszerrel
Ez a közlekedés legolcsóbb módja, de az időjárás szinte soha nem optimális a sétáláshoz. Az idő vagy fülledt, párás, meleg vagy épp egy trópusi eső közepén vagyunk, amit ki-ki döntse el, hogy hol vészelne át. A távolságok - főleg a belvárosban - nem nagyok, nagyjából 2-3 km-en belül mindent elérni. Gyalogosként járdát és zebrát illik használni, de ezt a helyiek is vigan megszegik minden átkeléskor. A zebrát a gondos városvezetők két részre osztották a legtöbb helyen, hogy a nagy gyalogos forgalom gyorsan haladjon, de ezt se veszi senki komolyan.
"Zebra"
Forgalmasabb helyeken egy visszaszámláló jelzi, hogy mennyi ideig zöld még a lámpa. Elég idegesitő viszont, hogy a fél percnyi zöldből csupán 3-4 másodperc a tiszta zöld, utána elkezd villogni, és szépen villog 20-25 másodpercig. Ennek is biztos az az oka, hogy pszichésen késztessék az embereket a gyorsabb átkelésre. Nálam bejött.
A belvárosban olyan sűrűn vannak az egymással összekapcsolt bevásárlóközpontok, hogy gyakorlatilag kilométereket tehet meg az ember boltok között mászkálva egyik shopping centerből a másikba. Ez nem egyenes út, de legalább légkondicionált.
Bicajozni eddig csak indiaiakat láttam, ők nem izzadnak. Vagy csak nem zavarja őket. Mindenesetre az itteni időjárás nem kedvez a kerékpározásnak sem. Az első pár napban még én is kacérkodtam a gondolattal, hogy szerzek egy bringát, de aztán letettem róla részben az idő, részben a bal oldali közlekedés miatt.
2. Tömegközlekedés
A helyi BKV nem emlithető egy lapon a hazaival. Itt nem az a szenzáció 10 évre, hogy átláthatatlan közbeszerzéssel beszereznek 40 darab drága Combinot, ami nem is az, mint amivel pályáztak. Ráadásul mindezt attól a Siemenstől, amelyik sorra bukik le a megvesztegetési ügyei miatt. Itt rendesen folynak a fejlesztések, és általában minden szektorban átlátható a közpénzek áramlása, nem utolsó sorban pedig jól költik el az adófizetők pénzét. Tiszták a járatok, jól lehet tájékozódni, légkondicionált minden megálló, busz és metro szerelvény (MRT = Mass Rapid Transport). Amin lehetne kicsit javitani az az MRT megállókat jelző táblák mérete. Ismeretlen környéken gyakorlatilag ott kell lenni a tábla alatt, hogy feltűnjön. A buszmegállók jelzései se mindig egyértelműek, de kis rutinnal vagy kérdezősködéssel el lehet boldogulni.
A metróknál beléptető rendszer van, a megtett távolságtól függ, hogy mennyibe kerül a jegy. Már néhány napos tartózkodásra is érdemes "bérletet", azaz EZ-link mágneskártyát venni. Erre tölt fel pénzt az ember, majd szépen lehasználja. Kicsit olcsóbbak is igy a dijak, mint vonaljegyekkel. A buszoknál az előre kiszámolt aprót egy gépbe kell bedobni, mert nem adnak vissza. A vezetőnél kell felszállni, és odaérinteni a kártyát a megfelelő helyre. Leszálláskor szintén ez a teendő, és itt is a megtett távtól függ, hogy mennyit vonnak le. Metrónál is, busznál is nagyjából 2 dollár a maximált ár. Amit nem értek, hogy bérlet miért nincs. Például Londonban megoldották, hogy a mágneskártyáról csak addig veszik le a pénzt, amig el nem éri az ember a napi bérlet árát, utána bérletként funkcionál tovább. A szingapúriakat szeretik terelgetni, mindenhol ki van rakva, hogy hol kell sorban állni, ők meg szépen állnak is.
A lenti képen épp Sentosa-ról hozza a népet a belvárosba a busz, Kb 10-en vártunk a 45 férőhelyes járműre, a helyiek még ekkor is beálltak a kordonba, és kacskaringóztak egy sort.
3. Taxi
Ha nem akar az ember gyalogolni, vagy tömegközlekedni, akkor ott a taxi. Van kb 3 nagy taxi társaság a városban, lényegében mind ugyanazt nyújtja. Le lehet inteni őket, vagy a sűrűn található taxi állomásoknál beszállni valamelyikbe. A képen nem látszik nagyon jól, de itt is szépen várja mindenki a sorát. Nincs tolakodás, meg "Húzzá', köcsög! Én álltam itt előbb!" Menetdijak picit olcsóbbak, mint otthon, viszont nem vágnak át a taxisok, számlát adnak, borravalót pedig nem várnak. Ha már 2-3 ember utazik, akkor mindenképp érdemes igy utazni.
4. Autó
Ez egy érdekes ügy. A sziget méretei adottak, igy az autók számát korlátozzák. Ha az ember kocsit vagy motort akar magának, akkor kell szereznie egy COE-t (Certificate of Entitlement). Ezeknek a száma adott. Egy ilyen papirt 10 évre adnak, mégpedig árveréshez hasonló rendszerben lehet megvenni 2 hetente. Kb annyiba kerül, mint egy kisebb autó, de motor mérettől és átruházhatósági jogoktól függően változik az ára.
Egy helyivel (a korábban már emlitett Ivannal) beszélgettem erről, ő mondta, hogy a Mazda 3-asát kb 50.000.000 Ft-nak megfelelő összegért vette mindennel együtt. Ez otthon a totalcar adatai szerint kb a nyolcadáért megvehető. Tény, hogy itt lehet haladni az utakon, nincsenek dugók, és nincs szmog. És az extrém árak mellett is vannak sokan, akik Porsche-kel, Lamborghini-kel meg sport BMW-kel róják a kátyú nélküli utakat. Kérdeztem Ivan-t, hogy kormányzati alkalmazott révén nem jut-e könnyebben COE-hez. Erre a legtermészetesebben mondta, hogy mindenkire ugyanazok a törvények vonatkoznak, és állami alkalmazottként sokkal jobban kell figyelni, hiszen ha ők nem tartják be a szabályokat, akkor hogy várják el a néptől. Hát igen, ebben van valami.
Egy helyivel (a korábban már emlitett Ivannal) beszélgettem erről, ő mondta, hogy a Mazda 3-asát kb 50.000.000 Ft-nak megfelelő összegért vette mindennel együtt. Ez otthon a totalcar adatai szerint kb a nyolcadáért megvehető. Tény, hogy itt lehet haladni az utakon, nincsenek dugók, és nincs szmog. És az extrém árak mellett is vannak sokan, akik Porsche-kel, Lamborghini-kel meg sport BMW-kel róják a kátyú nélküli utakat. Kérdeztem Ivan-t, hogy kormányzati alkalmazott révén nem jut-e könnyebben COE-hez. Erre a legtermészetesebben mondta, hogy mindenkire ugyanazok a törvények vonatkoznak, és állami alkalmazottként sokkal jobban kell figyelni, hiszen ha ők nem tartják be a szabályokat, akkor hogy várják el a néptől. Hát igen, ebben van valami.
Szingapúrba behozni se éri meg autót, mert annyi adót kell utána fizetni, hogy akkor már inkább itt veszik meg, mert jobban jönnek ki. Érdekesség, hogy 10 évnél idősebb autó nem lehet az országban. Azt nem tudom, hogy veterán autókkal mi van, de még egyet nem láttam az utakon. Ami 10 éves lesz, azt kiviszik. Emiatt Szingapúr a régió egyik legnagyobb autó exportőre. Nehézség, hogy csak olyan országba vihetik a kocsikat, ahol szintén baloldali közlekedés van.
A lenti képen egy átlag kinai és egy átlag indiai kétkezi munkás közlekedési eszköze.