Szingapúrban az emberek nem főznek. Helyette lejárnak enni az éjjel-nappal nyitva tartó Food Court (kb. étkező hely) nevű helyekre. Emiatt viszont nagy a forgalom, és alacsony ár mellett is megéri éttermet vezetni. Egy ilyen food court-on 3-4 dollárért (4-500 Ft) lehet enni. Középen asztalok vannak, a széleken pedig körbe mindenféle étterem. Olyasmi, mint például a WestEnd aljában lévő éttermek. A különbség az, hogy itt jóval olcsóbban lehet enni, és jóval gazdagabb a választék. Az egyetemi menza szintén ilyen rendszerű, ott van indiai, 2-3 kinai, vietnami, thai, nyugati, maláj étterem, illetve egy gyümölcsöket és innivalókat árusitó hely is. Ez még a normál food court-oknál is olcsóbb, itt 2-3 dollárból bőségesen meg lehet ebédelni.
Ez a Changi food court
Evés után a maradványokat ott lehet hagyni az asztalon, sok szorgos kis kinai járja a helyet, és gyűjti össze a szmetet és az edényeket. Néhány helyen a muszlim evőeszközöket és tányérokat külön helyre rakják, mert a többi itteni vallás eszik disznót, a muszlimok pedig nem. Az ételek általában teljesen mások, mint az otthoni "kinai". Otthon valószinűleg a legolcsóbb elérhető alapanyagokból főznek, igy eleve esély nincs ugyanazt az izvilágot kialakitani, mint amit a helyi fűszerekkel lehet. Illetve az itteni ételek között van 1-2 olyan, amit senki nem venne otthon. Az ételek 70-80%-a rizs, valami fehérje (hal, hús vagy szója), illetve zöldség. Sokszor azt se tudom mit eszem pontosan, de finom, és látszik rajta, hogy egészséges. Néhány étel állaga nagyon furcsa, azokat inkább otthagyom, de azért a kisérletező kedvem még megvan. Italoknál csomószor raknak valami zselégolyókat a pohár aljára, ami engem nagyon idegesit, a helyiek imádják. Még a dobozos üditőkben is van néha. Evőeszközként csak kanál, villa és evőpálcika található. Szalvéta vagy kés nincs. Pálcikával amúgy már egész hatékonyan tudok enni.
Ez Péterrel a reggelink volt egyik nap: bambuszba csomagolt rizs, sült tofu, hús pálcikára szúrva, csipős szósz, tengeri herkentyűs omlett, és frissen facsart cukornád lé.
Péter valami indiai kaját eszik. Velem meg megkóstoltatta a 100 napos tojást. Ez a legolcsóbb étel, helyi különlegesség. Rizs főzelékbe sokáig rohasztott tojást raknak. Utólag mondta el, hogy régen úgy készitették, hogy jó sok tojást beraktak egy edénybe, majd jobb hiján az egész család rávizelt, és abban tartották pár hónapig, majd utána megették... Remélem a menzán nem ezt az eljárást alkalmazták. Mindenesetre többet nem kérek ilyet, az biztos.
Ez pedig még Pulau Ubin vacsora. Rizs, rákok, bébi tintahal, és persze Tiger bier.
Folytatás következik majd, mert még rengeteg ételt nem próbáltam ki. Igyekszem majd képekkel is illusztrálni. Amúgy eddig alapvetően nem volt gondom az étkezéssel, azért amikor már nagyon untam a helyi konyhát, akkor bementem a McDonaldsba, és vettem egy supersize Big Mac menüt 7 dollárért (ami kb 800 Ft, tehát azt hiszem olcsóbb, mint otthon, pedig az itteni átlagbér jóval magasabb a hazainál - azt hiszem mindenki a magyarokról húzza le a legvastagabb bőrt).
Ez egy pohát Teh Tarek, vagy húzott tea. Azért ilyen habos, mert az indiai vendéglős egyik pohárból a másikba öntözgette jó magasról, innen kapta a nevét is. Amúgy semmi extra, tejes tea. De mivel helyi specialitás, nyilván ki kell próbálni.
