A szomszédban a Kuala Lumpuri Egyetem egyik épülete.
Nőknek ilyen köpenyt kell venni. De legalább bemehetnek... Férfiaknak elég a hosszú ruha.
Cipőt kint kell hagyni, mint minden mecsetnél.
Hátha elhiszik, hogy muszlim vagyok, és beengednek a belső térbe is... Sajna nem vették be.
Ide csak muzulmánok léphetnek be.
Kilátás a mecsetből, távolban a KL torony.
A mecset melletti tér. Ezen a környéken legalább rend van meg tisztaság.
A régi vasútállomás, még a gyarmati időkben épült.
Belülről igy néz ki. Asszem itt találkozott Sean Connery és Catherine Zeta-Jones a Brilliáns csapda végén. Majd ha lesz alkalmam megnézem mégegyszer a filmet.
KL metró.
Ez is.
Ez pedig már Chinatown, az igazi kinai piac.
Hát persze, hogy mind eredeti...
Persze, hogy ezek is... "Come, come, my friend... See,: golden Rolex. Just for you. Price usually 200 ringgit, for you, I give for 150? Oh, don't go away! 120. Hey, 80! Alright, 55, but that is the last price, really..." Aztán persze ha 40-et kapna érte, akkor is örülne, mint majom a farkának, mert sikerült eladnia 100-szoros áron egy gagyi órát.
Kinai negyed. Volt itt minden. Játékok, filmek, órák, ruhák, cipők, szórakoztató elektronika... Minden egyenesen kinából, a nyugati turisták miatt viszont extrém magas áron adták a termékeket. Amúgy 1-1 ruha megdöbbentően hasonló volt az eredetihet. Hogy 2 mosás után is igaz-e ez, azt nem tudom, mert nem vettem semmit.
2. nap rájöttünk, hogy mi okozza a borzalmas szagot KL-ban. Hát, hogy a csatornafedő az egy rács. 3 méterenként van nyilás, néha csak egy árok. Kellemes.
Esti körkép.
Itt található Dél-kelet Ázsia legnagyobb bevásárlóközpontja. Kb 10-12 emelet, hatalmas alapterület. Ja, és van benlül egy vidámpark is...
Meg egy kisebb bowling pálya.
Persze, hogy bementünk. Napijegy 30 ringgit, korlátlan használat. Miután 6-szor mentünk egymás után a hullámvasúton (2-szer fordul körbe), átmentünk dodzsemezni mig ki nem dobtak.
