Facekontroll

A múltkori, kicsit más jellegű cikk után jöjjön most egy könnyebben emészthető bejegyzés. Valamelyik hétvégén rendeztek egy három napos utazás kiállitást Szingapúrban. A legtöbb bódénál konkrét utakra lehetett befizetni, de egyes országok promúciós anyagokat  osztogattak az ázsiaiaknak. A szivem fájdult bele, hogy csóró egyetemista vagyok, nem pedig gazdag turista, mert nagyon jó árakon kinálták az utakat a környék egzotikus országaiba. Csak ismételni tudom magam: ha valakinek van 1-2 hónap szabad ideje és nem utolsó sorban kis pénze, akkor jöjjön el Dél-Kelet Ázsiába. Ha már itt van az ember (jegy kb 200.000 Ft oda-vissza Európába), akkor nagyon olcsó minden. Helyi ismeretség nem árt, mert a fehér turistákat szeretik sok helyen lehúzni, de kis utánajárással meg elővigyázatossággal meg lehet úszni. Helyi repülő járatokra 2 irányba már 10-12000 Ft-ért lehet jegyet kapni. Kaja, szállás pedig sokkal olcsóbb, mint Európában.


























Tömegnyomor, olcsó jegyek.


























A kiállitás előtt irt a helyi Magyar Nagykövetség egy köremailt a szingapúri magyaroknak, hogy csinálnak ők is egy Magyarország bódét, ahol kis hazánkat népszerűsitik a helyiek körében. Mivel 3 napos rendezvényről volt szó, a követség emberi erőforrásai pedig szűkösek, igy kérték hogy aki tud, az segitsen, és jelenlétével emelje a rendezvény fényét. Én eleget is tettem a kérésnek, és szombaton déltől 6-ig osztottam az észt a helyieknek. "Igen, sokan beszélnek angolul." "Nem, nem kell félni Magyarországon ázsiaiként, bár tőlünk délre és keletre már vigyázzanak." A Magyar Turizmus ZRT nagyon igényes promóciós anyagokat küldött a rendezvényre, csillogott-villogott a Mátyás-templom meg a Gellért Fürdő. Szóval ha megindul az ázsiai turisták hada kis hazánkba, akkor azért legalább egy kis részben én is felelős vagyok.


























Délután volt borkostoló is, és nem meglepő módon ekkor volt a legnagyobb roham. Pont ekkor kint volt a helyi attasé és a nagykövet is családostul, készült is egy csoportkép. Ha magkapom utólag, akkor közzéteszem. De vissza a borhoz. Van egy helyi kereskedő, aki a 90-es években élt Magyarországon néhány évet, most pedig magyar borok importjával foglalkozik. A rendezvényre Thummerer féle Egri Bikavért és Egri Leánykát hozott. A borozás végén el kellett mennie, és a kezembe nyomott egy majdnem teli üveg vörös bort, hogy akkor azt igyam meg, ha gondolom. Hát, gondoltam. Amúgy se kell kétszer mondani, ha ivásról van szó, de 600 Ft-os üveges sör hazájában egy ilyen ajánlatot visszautasitani nagy felelőtlenség lett volna, igy a rendezvény végén már eléggé jó kedélyűen győzködtem a szingapúriakat, hogy jöjjenek kis hazánkba turistáskodni.