A kinai opera a Haunted Temple (kb. Kisértet templom) volt, a Szingapúri Kinai Opera Társaság adta elő az NUS (National University of Singapore) Kulturális Központjában. A darab nagyon igényes, több külföldi országban adták már elő, jövő héten épp Rigába utaznak vele, előtte pedig még az Esplanade-ben, Szingapúr Fő Szinházában / Operaházában / Kiállitó termében is bemutatják. A megtekintés ingyenes volt, fényképezni viszont nem lehetett. Egyedül ezt a képet találtam az egyetem honlapján.
Igy megpróbálom szavakban átadni az élmény egy kis részét.
A diszlet minimalista, csak cafatokban lelógó szövet-darabkák voltak, valamint egy ipari füstgép és sok szines lámpa. 5 karakter volt, ezek - mint a rendező az elején elmondta - tipikus kinai opera szerepek:
Playboy - alkoholista, nőcsábász, fiatal férfi
Tree Spirit - Gonosz szellem, aki emberek vérét issza
Jónő - Csinos fiatal lány, őt tartotta befolyása alatt a gonosz szellem
Tudós - Idősebb férfiú, csupa jó tulajdonsága van, nem érdeklik a földi javak
Harcos - Egy kardos figura, aki a gonosz szellemek lekaszabolását választotta élete céljául
A darab közben angolul és kinaiul is kivetitették az épp elhangzó szöveget, valamint a rendező az elején kiállt a szinpadra, és elmondta, hogy mit is fogunk látni, meg beszélt kicsit a kinai operákról úgy általában, igy nem volt nehéz követni a cselekményt. A cselekmény nem állná meg a helyét egy hollywoodi szupermoziban, fordulat viszonylag kevés van benne, gyorsan fel is vázolom. A gonosz szellem befolyása alatt tartja a csinos fiatal lányt, és egy elhagyott templomba küldi férfiakért, hogy a vérüket elfogyasztva még erősebb legyen, majd ha már elég erős, világhatalomra törjön (nem vicc). A lány nem nagyon akar engedelmeskedni, de félti az életét, igy elindul. A templomban közben a tudós és a harcos is egymástól függetlenül éjjeli menedékre lel, kint ugyanis nagy vihar van. A lány a tudóssal fut össze, de annyira szimpatikus neki az idősebb értelmiségi, hogy nem akarja feláldozni. Ekkor jön a részeg playboy, aki köszönés helyett is egy gyors nemi aktust akar végrehajtani a lánnyal. Erre a leányzó elcsalja a szellemhez, aki meg is issza a vérét. A hangokra a tudós és a kardos ember is megjelennek, majd végül kis kavarodás után a harcos végez a szellemmel, a lány pedig boldogan él a tudóssal, mig meg nem hal.
A darab kb 1 órás volt. Ezt akármilyen operából el lehet viselni, de itt kifejezetten gyorsan telt az idő, mert a kinai zene nagyon élvezetessé tette a darabot. Kb 8-10 fiatal játszott végig a szinfalak mögött dobokkal, csörgőkkel, pengetős meg húros tradicionális kinai hangszerekkel. A ruhák és a "diszlet" is nagyon jól sikerültek. minden karakter valami tipikus szint viselt, és amikor ő volt a szinen, akkor olyan szinnel világitották meg a szinpadot. Az ének kicsit hangos volt néha, de azért elviselhető. Összességében élvezetes darab volt, ha valakinek alkalma van rá, akkor mindenképp nézzen meg egy kinai operát összehasonlitásképp.
A darab után hazafelé sikerült Péterrel egy 8 dolláros Durian-t 5 dollárért megvennünk. A metróra külön ki van irva, hogy nem lehet durian-t felvinni, mert annyira büdös, hogy az utasokat zavarná. Nem vicc, asszem 500 dollárra büntetik. Hát a szaga valóban borzalmas, de cserébe az ize se sokkal jobb. Ami mégis leirhatatlanul undoritó, az az állaga. Állitólag 8-10 próbálkozás után "megérik" rá az ember, és akkor ez lesz a kedvenc gyümölcse. Biztos nem véletlenül érdemelte ki a "gyümölcsök király" cimet. Mindenesetre nekem elég volt egyelőre ez a próbálokzás is. Kicsit olyan lehet a durian evés, mint a dohányzás: neked is rossz, meg a környezetednek is; az első próbálkozások alkalmával még nagyon rossz, köhögsz meg nem érted, hogy miért jó ez másokank, aztán a végén hozzászoksz.
Hogy valami finom is legyen a végére, itt egy korábbi gasztronómiai élményem Szingapúrból. Még múlt héten elmentem Hieu-val, a vietnami munkatársammal csilis rákot (chili crab) enni egy food courtra. Ez helyi specialitás, arany árban adják, igy nem valószinű, hogy sokszor fogok enni, pedig nagyon finom. A rákokat természetesen itt is élve választja ki az ember, nagy halomban várták a szegények sorsuk szomorú beteljesülését.
Közülük került ki a vacsora.
Nem lennék a helyében...
Előtte.
Utána.
A rák páncélját összetörik, hogy hozzá lehessen férni a belső, puha húshoz. A belsőségeket kiszedték, ami megmaradt az mind ehető volt már a péncélt leszámitva persze. A rákdarabkák sűrű tojásos csilis szószban úszkáltak. Köretként fánk-szerű péksüteményt adnak. Forrest Gump rajongók biztos tudják, hogy BB előhozza-e ezt is fogkefével való WC tisztitás vagy gyakorlatozás közben.
A maradványokat jó helyi szokás szerint az asztalra dobáltuk, és meghagytuk a food court dolgozóinak, hogy összetakaritsák. Nem tudom, hogy étteremben hogyan lehet ilyet enni, de hogy itt 2 méteres körzeten belül minden rákos-szaftos lett, az tuti. A technikámon van még mit csiszolni, mindenesetre nagyon finom volt, egyszer mindenképp ki kell próbálni!
