A wakeboarding egy vizisíből kialakult extrém sport. Egy motorcsónak húzza az embert, akinek a lábára egy kis deszka van erősítve, ami leginkább egy snowboardhoz hasonlít. A cél a hullámokat meglovagolni, és közben olyan trükköket csinálni, ami csak belefér (bővebben itt és itt található információ, videok legalul). Persze egy bevezető kurzuson nem ez volt a követelmény, hanem a sport népszerűsítése és az alapok elsajátítása.
A wakeboarding klub Szingapúr északi részén, Punggol kerületben van, vagy másfél órát utaztunk mire elértünk a partra. A képen már átöltözve várom a kurzus kezdetét.
A hangárban sok motorcsónak.
Jó szingapúri szokás szerint hülye-biztosra mentek a szervezők, és minden szögből bemutatták, hogy hogyan kell a deszkára állni, a kötelet fogni, a mentőmellényt felvenni...
Addig legalább lehetett nézni a lányokat, például az oktatót.
Vagy ezt a szőke cserediákot.
Vagy a távolabbi barna lánykát, akit csak ilyen előnytelen képen sikerült megörökítenem.
Aztán nagy sokára véget ért a biztonsági bemutató, és elindultunk ötösével a motorcsónakokhoz. Mi ezzel a jószággal mentünk ki a nyílt vízre.
Péter és jómagam mellett ez a három ázsiai volt a hajóban.
Meg persze a kapitány, aki szépen elmutogatta, hogy mit hogy kéne csinálni.
Első körben mindenki kb fél órát volt a vízben, először a hajó végénél gyakoroltuk a felállást.
Itt még könnyen ment...
A vízben azonban már sokkal nehezebb volt. Az induló és gyorsuló hajóval összhangban kell kicsavarodott pózban magad alá nyomni a deszkát, majd fokozatosan felállni a vizen. Tényleg nagyon nehéz volt. Az első fél órában leginkább csak estünk, de az 5 főből hármunknak - köztük nekem is - sikerült ráérezni a dologra, és a végére már fel is tudtunk állni.
Sokadik esés után várom az instrukciókat, hogy mit rontottam el.
Itt már majdnem megy.
És igen. Az első kör végére sikerül rendesen kiegyenesednem a vízből.
Meg kicsit mentem is, de aztán egy nagy esés lett a vége...
Péter ismerkedik a szingapúri tengerrel.
A kis ázsiai lánynak egyből ment a felállás. Még a parton mondták a szervezők, hogy a fiúk mindent erőből akarnak megoldani, holott itt csak lazán kéne hagyni, hogy a víz kinyomja az embert a vízből. A lányoknak tényleg láthatóan könnyebben mentek az első lépések. Ekkor megint csak rá kellett döbbennem, hogy a nők bizonyos sportokban tényleg vannak olyan jók, ha nem jobbak, mint az erősebbik nem. De ezt persze később letagadom.
Amikor mindenki végzett az első körrel, akkor újra szép sorban vízbe mentünk. Kicsit aggódtam, hogy nulláról kezdjük-e megint a wakeboarding-ot, vagy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk az első adag végén. Szerencsére a második bizonyult igaznak, a lenti videó a második körben az első próbálkozásom eredménye. Nem volt időm meg kedvem megvágni a videót, lényeg hogy 3 percig simán fent voltam a vízen.
Utána még próbáltam pár egyszerűbb trükköt csinálni, de semmi értékelhetőt nem sikerült összehoznom. Majd legközelebb. Visszafelé kiharcoltam, hogy vezethessem a motorcsónakot is.
A dolognak a partiőrség meglepetésszerű felbukkanása vetett véget.
Itt van egy kis ízelítő, hogy mit is lehet csinálni ebben a sportban.
Meg itt is.
Jó volt ez is. Főleg, hogy otthon már mindenki nagykabátban didereg a hajnali fagyban. Hehe.
