Falmászásból 3 szintet lehet elérni Szingapúrban, én most 1-es papírt szereztem, december elején megyek 2-es szintre. Ott már nincs a biztosító kötél előre felrakva, azt is magaddal kell felfelvinni. Az 50 dolláros 1 napos kurzus elején kb 2 órán át mesélt egy srác a sport alapjairól, a felszerelésről, a veszélyekről meg sok egyébről. Ez volt a tanterem.
Megtanultunk rögzítő 8-ast kötni,
biztosítani,
meg hevedert felkötni.
Oktató felszerelés.
Aztán a nap további részében a nagyon jó minőségű mászó falakon gyakoroltunk. 3 szoba volt különböző nehézségű falakkal tele, szóval volt választék bőven.
Aztán gyorsan el is telt a nap, a sportot viszont annyira megszerettem, hogy azóta többször voltam. Péter talált egy nagyon jó kis helyet Little India-ban, illetve az NUS saját mászó termébe is többször mentünk már mászni.
Ez a Little India-i:
Először a könnybb falakon gyakoroltunk. A nehézségi fokozatot egy számomra érthetetlen rendszer jelzi. 5A a legkönnyebb, utána 5B, 5C, 6A, 6B, 6C, 7A, ... és így tovább. Sokszor a fogás mellé rakott szigetelő szalag darab jelzi, hogy az adott pálya része-e az elem, de a Little India-i helyen szerencsére adott pályához adott színű fogások tartoznak, szóval nem nehéz követni a pályát.
Van egy hátsó szoba is, ahol boulderingelni lehet. Ez azt jelenti, hogy minden biztosítás nélkül mászik az ember főleg oldal irányba. Ez sokkal nehezebb, mint a sima függőleges falra mászás, nagyon számít az ember technikája. A biztosítás nem hiányzik, mert alacsonyan van az ember és vastag szivacs van az egész teremben.
Leesek-e?
Ez a hely annyira bejött, hogy Krisztinával, Zsuzsival és Danival visszamentem pár nappal később.
Sajnos nekik nem volt 1-es szintű falmászó papírjuk. Amikor elkezdtem nekik a szorító 8-as csomót mutatni, akkor odajöt valami köcsög, hogy mit csinálunk mi ott?! Hát, mondom mutatom a barátaimnak, hogy hogyan kell csomót kötni, mert már elfelejtették. Erre jött, hogy előbb el kell végezni egy tanfolyamot, csak utána lehet mászni. Aztán végül hosszú huzavona után abban maradtunk, hogy én kötöm be nekik a csomót meg én biztosítom őket, ők meg csak másznak. A terv gyenge pontja az volt, hogy én hogy mászom majd, ha ők nem biztosíthatnak. Ezt úgy oldottuk meg, hogy mindig megkértem valakit a helyiek közül. Nem örültem, de a muksó ezután nagyon figyelt ránk, mi meg nem akartunk galibát.
Krisztina mászik.
Little India azért is baromi jó hely, mert nagyon olcsó indiai kaját lehet enni. Hatalmas tömeg volt az utcákon, mert már akkor a Depravali-ra készültek. Ez itt annyira nem hangulatos ünnep, mint Indiában, de majd kimegyek a tényleges ünnepkor fotózni. Indiában ilyenkor állítólag összejön a család, és több napon keresztül egy speciális italt fogyasztanak. Összeöntenek fűszereket, rengeteg töményet, meg hogy biztosan jó hangulatban teljen az ünnep még ipari mennyiségű THC tartalmú növényt is belefőznek. Aztán az egész család kisgyerektől nagymamág ezen az itókán él pár napig, esténként meg felmennek a ház tetejére tüzijátékokat lődzni a szomszédokra. Asszem rossz helyre jöttem... Na jó, nem is. Oda majd máskor megyek :)
Szingapúrban nehéz olcsón normális alkoholt kapni. Szórakozó helyen 12-15 dollárnál kezdődnek az alkoholos italok, valamivel barátibb a boltokban kapható 6 darabos 0,33-as sörös csomag, amit 15 dollár körül lehet venni. A legjobb megoldás erre a komoly problémára is Little Indiában van. Található itt ugyanis egy bolt, ahol egy idős kínai nénike a vámon elkobzott piákat eladja. Megveszi a vámosoktól, és utána kis haszonnal továbbadja. Asszem teljesen legális az üzlet. A kirakat mindenesetre elég biztató.
És bent se kellett csalódni. Egy normális üveg bor itt már 20 dollárért elvihető, míg a boltokban ennyiért a rossz minőségű ausztrál meg új zélandi lőrét se adják. A dobozos Chang sör 2 dollár, ami itt sajnos olcsónak számít (250 Ft!), máshol 3-4 dollár. Tömények 30-40 dollárnál kezdődnek, ha lenne pénzem, akkor vettem volna valamit. Szerencse, hogy még kitart a Tiomanon vett 1 literes Jim Beam-em.
