A reptér csak belföldi járatokat fogad, így semmi féle ellenőrzés nem volt. Gépről leszállni, besétálni a terminálba, csomagot összeszedni, kisétálni és megpróbálni elkerülni a motoros taxisok elviselhetetlen rohamát a helyes algoritmus a danangi reptéren.
Mondtam Hieu barátomnak, hogy a valódi Vietnamot szeretném látni, nem amit az átlag turista lát. Néha kicsit sok is volt a jóból (és nagyon kevés a higiéniából). Itt reggeliztünk.
Danang egyetlen múzeuma főként Vietnam rom városait mutatja be. A legtöbb tárgy My Son templomjaiból került ide.
Itt is az a khmer kultúra élt és építkezett, akik a kambodzsai Angkor várost építették fel.
Élőben hangulatosabb volt My Son, de arról majd később írok.
Múzeum tető.
Danang déli részén vannak a Márvány-hegyek. Ezek valójában 100-200 méter közötti mészkő dombok, amik kiemelkednek a sík város kis épületei közül. A hegyeken található sűrű dzsungel között sok barlangot és pagodát találunk.
Jó régi Buddha szobor.
A helyiek számítanak a turistákra, akiket minden helyzetben képesek átvágni. Itt a forróságban kitikkadt nyugatiak pénztárcáját hideg italokkal próbálták megcsappantani. Én inkább kezdő pedofil módjára gyerekeket fotóztam.
Az amerikai-vietnami háború alatt ez egy titkos Vietkong bázis volt.
Kilátó.
Vietnamban közlekedni motorral érdemes. 5-6 USD-ért egész napra felbérelhetünk egy vietnami motoros taxist, aki akárhova elfurikáz a városban. A bátrabbak hasonló árért saját járművet is bérelhetnek, de nem árt előtte biztosítást kötni. Majd külön posztban számolok be a vietnami közlekedésről. Előljáróba annyit, hogy azóta is álmatlan éjszakáim vannak az egyik helyi busz úttól, amikor is a 15 fős kisbuszba 42 (!!!) embert zsúfoltak be. A sofőr mellett mindkét oldalon utazott valaki a vezető ülésen. El lehet képzelni, hogy a busz többi részében mi volt akkor...
Többek között a Danang északi részén lévő strandokra küldték rekreálódni meg szörfözni a háború alatt megcsömörlött amerikai katonákat.
December lévén kicsit hűvös volt, de ez még nem tartott volna vissza a fürdéstől. A vietnami partiőrség figyelmeztetése és a parti őrök szúrós tekintete azonban elég volt, hogy inkább aludjak egyet a parton a fárasztó nap végén.
Szép hely volt, rajtunk kívül pedig csak pár helyi focizott a parton.
Nincs túl nagy tömeg szerencsére.
Jutalom a nap végén: 333 vietnami sör.
Kis vágott video Danangról.
Folyt köv.
