Vietnamban is elég sokszor találkoztunk sajnos ezzel a mentalitással. Nem jöttek rá, hogy az elégedett vendég sokkal többet ér, mint egy átvert vendég. Hieu barátom vietnami lévén tudta a helyi árakat és igyekezett is ezekhez közeli végső árat kialkudni, de még vele se sikerült gond nélkül megúszni minden helyzetet. Képzelem mi lehet azokkal, akik minden helyismeret nélkül vágnak neki az országnak... Számunkra a legrosszabb élmény Vietnamban a sokak által annyira nagyra értékelt és az UNESCO által is a világ természeti kincsei közé sorolt Halong-öbölben esett meg.
Gondoltuk, hogy nem fizetünk ki 20 USD-t az egynapos útért, vagy 40 USD-t a 2 naposért, inkább egyedül vágunk neki az öbölnek.
Reggel buszra szálltunk, és 4 óra kényelmetlen zötykölődés után megérkeztünk Halong City-be, ahonnan a szervezett utak indulnak.
Sajnos a turisták 99%-a befizeti a pénzt, és nem érdekli a többi. A maradék árérzékeny 1% pedig teljesen ki van hagyva a Halong-öbölben folyó ipari mértékű turisztikai folyamatból.
Megérkeztünk és egyből ránk is rontott egy ügynök, hogy menjünk az ő hajójával. Hieu elment körbenézni az árak tekintetében, és nagyjából egységáron kínálta az illető a szolgáltatását: kikötés 1 szikla-szigeten, idegenvezetés, hajókázás a végén pedig kikötés Cat Ba szigeten. Mindezt vietnami viszonyok között kicsit borsos áron: 130.000 dong, kb 1500 Ft.
Nem volt mit tenni, rábólintottunk. Aztán út közben odajött egy ember a hajóról, hogy azt valószínűleg nem tudjuk, hogy a hajó nem Cat Ba sziget egyetlen turisták számára is jelentőséggel bíró településébe fog megérkezni, hanem a sziget északi felén egy Isten háta mögötti kikötőbe. Az egyetlen lehetőség, hogy veszünk tőle most jegyet a társasága buszára még 60.000 dongért. Na ekkor már amúgy is elég mérgesek voltunk, mert az egész túra arról szólt, hogy futószalagon minél hamarabb végezzünk, így elhajtottuk a csávót. Ez amúgy kedvelt módszer a turisták átverésére, hogy nem mondanak el mindent. Ki gondolta, hogy nem az egyetlen kikötővel rendelkező városba megyünk, hanem a sziget északi csücskébe? Azt szokták még, hogy megállapodsz az árban, és a végén kitalálják, ogy az nem 3 főre volt, hanem csak 1-re. Szóval jó alaposan mindent le kell fixálni.
Cat Ba sziget térképe.
Ez volt a hajónk.
Hülyén kivilágított barlang az egyik sziklában. Lent pedig futószalagon nyomatott turista horda.
Aztán amikor megérkeztünk az elhagyatott kikötőbe, akkor kitalálták, hogy kis hajókkal kell kimenni a partra az alacsony vízszint miatt, és ez nem volt benne az árban, ez még 10.000 dong lesz fejenként. Ezt nem lehetett józanul elviselni.
Tényleg alacsony volt a víz, de erről én tehetek? Papírom volt róla, hogy Cat Ba szigetre vigyenek el. Aztán 20 perc vitatkozás után végül Hieu feladta, és kifizette a 20.000 dongot. Szegényt eléggé meviselte, hogy a honfitársai ilyen undorító módon húznak le.
Azt hittük, hogy ez a vége lesz, de nem. Rajtunk kívül még 2 svájci srác (tehát összesen 4 fő), aki szintén Halong Cityben csatlakozott a csoporthoz, ők se kértek a 60.000 dongos buszjegyből. Mit ad Isten, hát nem 4 motoros taxi várja a csoportunkat?
Igen, úgy néz ki.
A motorosok nem tudták, hogy Hieu ért vietnamiul, és így kiderült, hogy pontosan tudták, hogy hányan nem mehetünk a busszal és kik azok. Oda álltak szépen körénk, és 150.000 dongért akartak elvinni a városba.
Hieu fordított, és arról beszéltek, hogy akármilyen árat mondhatnak, mert nincs választásunk. És tényleg nem volt, mert a &@°%$ł utazási ügynök kitalálta, hogy tele vannak a buszok, és már nem férünk be. (Mondjuk Vietnamban nincs olyan, hogy egy busz tele van. Utaztam én 15 fős kisbuszban 41-ed magammal...) Végül fogcsikorgatva, frusztráltan kipengettünk 100.000 dongot fejenként, és elvitettük magunkat Cat Ba városba.
Futószalag:
Ja, és mindez december 24-én volt... Boldog Karácsonyt! Szerencsére Cat Ba városban találtunk kedves embereket is. Pl az asztalon látható fél liter rizspálinkáért és 3 liter sörért 15.000 dongot, azaz kb 200 Ft-ot kértek el, ami nyilván helyi ár.
Ja, és este elment az áram az egész városban, így nem volt melegvizünk...
Aztán másnap elmentünk a piacra reggelizni. Egy idős nénitől akartunk szendvicsnek valót venni, erre a normál ár 10-szeresét kérte el. Hieu elkezdett alkudozni, erre a nénike leszúrta, hogy miért alkudozik, hiszen az én pénzemről van szó, nem az övéről. Nyilván azt gondolta, hogy felbéreltem Hieut idegenvezetni... Ez a mentalitás szerencsére nem sok helyen került elő.
Cat Ba.
Vágott video:
