A Vietnamba utazóknak egyből az lesz az érzése, hogy ebben a 82.000.000 lakosú fejlődő országban legalább ugyanennyi motor van az utakon. Hanoiban és Saigonban különösen kritikus a helyzet, de a többi város se sokkal jobb. Következzen egy kis áttekintés a vietnami közlekedésről.
Saigoni éjszaka.
Ennyi vietnámi nincs is...
Mindent elszállítanak a 125cc-s, manuális váltós Honda motorjaikon.
Vigyázz...Kész...Rajt!
Tankolás hagyományos módszerrel.
Másik típusú vietnami benzinkút.
Az extrém közlekedési megoldások nagy hagyományokra tekintenek vissza Vietnamban. A lenti halcsapda árus több, mint 800 csapdát szállított a biciklijén. A járműve jelenleg a Hanoii Nemzeti Múzeumban látható.
Nem ritka, hogy egy motoron hárman, akár négyen utaznak. Öt embert nem láttam sajnos egy kétszemélyes motorra felzsúfolódni.
A térségben sokszor a menetrend csak tájékoztató jelleggel bír, a tényleges indulási időpontot az határozza meg, hogy mikor telik meg a kisbusz. A megtelés pedig közel sem az ülések számának megfelelő utasszámot jelenti. Volt "szerencsém" egy 15 férőhelyes kisbuszban utazni, amiben rajtam kívül még 41 (!!!) kis vietnami várta az út végét. Ilyesmi élmény lehet az illegális határátlépők utazása is.
Az algoritmus valahogy így néz ki:
1. Először csak ülünk.
2. Utána a sorokba 3 helyett 5-6 embert ültetnek.
3. Aztán a folyosóra lekerülnek a kis műanyag székek, amikre leülnek a kis vietek.
4. Ezután a folyosóra kerül néhány álló ember is.
5. Eközben a csomagtartóba is bekerül még 8-10 utas.
6. A végső fázist a sofőr két oldalán, a vezetői ülésen elhelyezett két vietnami jelenti.
Újságkihordás Hanoiban hajnalban.
A rengeteg motor által keltett szmognak a triviálisokon kívül egy kevésbé hangsúlyozott, de nagyon komoly hátránya van: rengetegen hordanak arcvédő maszkot, így a lányokról nem lehet tudni, hogy jó nővel van-e dolga az embernek.
Minden világos?
Hanoi "BKV".
Hanoi központi pályaudvar, hajnali 5 óra.
Vonatra várva.
Látjuk a vonat.
Egyszer pénztakarékosságból és kalandvágyból a puha üléses helyen utaztunk egész éjszaka. Itt se sok fehér embert láttam...
A kalauz is jómunkásember.
Nagyon finom vietnami kosztot is kaptunk a vonaton.
Akinek ez nem lett volna elég, vagy a jegyéhez nem járt, annak lehetősége volt a megállókban tébláboló idős vietnami anyókáktól szárított-sült halat venni.
A vonatjegyek amúgy elég sok kategóriába esnek: fapados (hard seater), puha székes (soft seater), kemény alvós (hard sleaper) és puha alvós (soft sleaper). A kategóriák között 1,5-2-szeres szorzó van a jegyárakat tekintve. Mi az első három kategóriát próbáltuk. A fapados 3-4 óránál hosszabb útra nem ajánlott, a puha üléses akár egész éjszakán át is vállalható. A kemény alvós neve kicsit megtévesztő, a különbség annyi a puhához képest, hogy egy oldalon nem 2, hanem 3 ágy van a falra erősítve, a szivacsok pedig egy hajszállal vékonyabbak.
Azért ajánlatos éjszaka vonatozni, mert így nem kell szállást fizetni egy napra, valamint az utazással nem az értékes napok közül veszít az ember. A vietnami vonatozásról sokat elárul, hogy egy 120 km-es távot Danang és Hué között sikerült 4 óra alatt megtennünk...
Végül következzen egy vágott video Vietnam minden közlekedési formájáról.
Vietnami közlekedés - állandó életveszély
2008.02.02. 07:20 :: Gr3g
Szólj hozzá!
Címkék: video vicc közlekedés turista vietnam
A bejegyzés trackback címe:
https://facekontroll.blog.hu/api/trackback/id/tr70285689
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.