Kaptunk egy kajakot, vizet, mentőmellényt egy saját vezetőt, és mentünk is.
Az első állomás egy kis homokpad volt, amire az alacsony vízállás miatt tudtunk kikötni.
Sok kis rák mászkált a meleg tócsákban, persze ebből most semmi nem látszik.
Ezután indultunk is tovább a lenti képen látható szurdokba, ahonnan a mangrove erdőt el lehet érni.
A víz nem volt épp tiszta, de nagyon szép helyen lapátoltunk.
Vezetőnktől megtudtuk, hogy Thaiföld partjainál több, mint 10 féle mangrove fa él. Itt is találni majmokat, mert az egyik fajta növény gyümölcsét eszik.
Evezek.
Épp nagy csendben csorogtunk, hogy valami állattal is találkozzunk.
Láttunk is egy monitor lizardot, bár ez nem a nagy csöndnek volt köszönhető, hiszen ezek a hüllők egyáltalán nem félnek az embertől.
Az alacsony vízszint miatt visszafelé is ugyanarra kellett mennünk, ekkor már jött is a szokásos angolszász turista had.
Visszafelé.
Megálltunk egy kis sziklaszirtnél, ahol megtaláltuk a korábban hiába keresett majmokat is.
Majoooom!!!
Csónak, víz, Andris.
Mutatott a vezetőnk egy kis barlangot, ahova a közeli halászfalu népe a halottak csontjait hordta évszázadokon át. Ebből ma már semmit nem látni, mert a 2004 decemberi szökőár ezt is teljesen elmosta.
Visszafelé még megálltunk egy homokpadon fürdeni meg kicsit napozni. Ez se volt épp csúnya hely.
Még mindig január van...
A nap végén indultunk tovább Bangkokba, folyt köv.
