A busz hajnalban tett minket le a turisták által keresett Khao San Road környékén, és sajnos már ekkor látszott, hogy nem ez lesz a kedvenc városunk. Hatalmas, mocskos, büdös, mindenki át akar verni és rajtad kívül rengeteg turista van ott az egyedi, egzotikus élményeket keresve.
Rengetegen laknak a létminimum alatt ilyen bódékban. Úgy látszik a thaiok se jöttek még rá, hogy a reptéri bevezető utat illik szépre megcsinálni, ezt a képet ugyanis ott készítettük.
Arra viszont rájöttek, hogy a repteret nem annyi utasra célszerű tervezni, amennyien 10 éve használták, hanem annyira, amennyien előre láthatólag 20 év múlva fogják használni. Az új reptér a világ egyik legnagyobb forgalmú légikikötője, és még át se adták a felét.
Na az a szárny még üresen áll.
A thai közlekedés egyik csodája a tuk-tuk. Nincs egységes tarifa, a sofőrök által mondott nevetségesen magas árat ezért nyugodtan megpróbálhatjuk lealkudni, de nem sokat szoktak sajnos engedni a mindent kifizető nyugatiak miatt. A képen végre már hárman vagyunk, miután Fruzsi is szerencsésen csatlakozott hozzánk.
A szuveníreket árusító standokon itt is jelentős mennyiségű haszontalan szemetet lehet venni.
A rambutan viszont finom.
Sok kis csatorna van, ahol ilyen életveszélyes hajókkal is lehet közlekedni.
Tiszta Velence, pedig Bangkok.
Bevásárlóutca.
Ezeket az angolnákat és békákat nem tudom milyen célból árusították, de gyanús, hogy meg lehet enni őket.
Szárított halak.
Itt is.
Halpiac a folyóparton.
Épp a vizitaxira várok a Chao Phraya folyó partján.
Megjött, és 15 Bahtért (75 Ft) elvisz akárhova.
Ez is a Chao Phraya folyó partja.
Itt is találtunk kalitkába zárt madarakat a folyóparton, csak úgy mint Krabiban. Ha valaki tudja az okát, akkor írja már meg.
Virágbolt.
Kaktuszok. Itt biztos van meszkalinos is.
Egy viszonylag segítőkész helyitől megtudtuk, hogy a taxiknak és a tuk-tukoknak két fajtája van. A sárga rendszámosakat magánszemélyek üzemeltetik, míg a fehér rendszámosakat az állam. Nagy különbség nincs, talán a lehúzás mértéke várhatóan nagyobb a sárga esetben.
Kék taxi, sárga rendszám.
Bangkoki Chinatown.
Ennél az utcai wokosnál vacsoráztunk. Amúgy azt a mai napig nem értem, hogy minden higiéniai elmaradottság ellenére fél év alatt nem voltam beteg Ázsiában, valamint Andris és Fruzsi is megúszta minden gyomorbántalom nélkül azt a 3 hetet, amit kint töltöttek.
Vietnamban ettem a legfinomabb duriant, itt a másidik legjobbat. Ennek szaga nem is nagyon volt, ellenben nagyon finom édes volt és az állagával se volt bajom. Andris és Fruzsi nem szerette, így egyedül kellett megennem a gyümölcsök királyát.
Itt is a kínaiak...
Utcai árusok.
A tuktukosok 100 bahtot is elkértek egy rövid útra, míg a tömegközlekedés 7 bahtért elvisz bárhova. A kitáblázottságon lenne még mit javítaniuk. A minden járaton megtalálhtó ellenőrök furcsa jegykezelő gépe már önmagában megér egy ilyen utat.
Asszem a felálló orrú elefánt szerencsét hoz.
Ez Bangkok egyik fő pályaudvara. Ennyi rosszarcú ember még talán a Keletiben sincs, mint itt volt.
Háttérben a bangkoki watok egyik jellegzetes darabja.
Andris és Fruzsi az egyik legmocskosabb helyen mosolyog, ahol voltunk. Ez is a folyóparton volt. Az emberek kis pár négyzetméteres fabódékban éltek a saját testnedveik és a rothadó halak bűzében. Elég demoralizóló közeg...
