Az előző gondolatmenet többszöri alapos megfontolása után, úgy határoztunk, hogy hajlandóak vagyunk kicsit mélyebben a zsebünkbe nyúlni, és egy normálisabb útra befizetni. A minden sarkon megtalálható utazási irodákat inkább hagytuk, és elmentünk a TAT (Tourism Authority of Thailand) egyik Bangkoki irodájába, amiről teljes joggal feltételezhettük, hogy normális színvonalú szolgáltatást fogunk kapni. Mégiscsak állami szervről van szó, és Lonely Planet is csupa jót írt róla. Nem így lett.
Az irodában egy Johnny névre hallgató kedves thai üzletember remek angolsággal elmondott nekünk mindent, amit hallani akartunk. Amire befizettünk a következő volt: egy utazás Bangkokból, Ayutthaya érintésével Chiang Maiba, ahol egy egynapos városnézés után három napos dzsungeltúrán veszünk részt elefántogolással és bambusz tutajozással, majd visszautazunk vonattal Bangkokba. Az általuk mondott ár kb 1500 Bahttal több volt, mint amit mi magunknak számoltunk. Johnny mintha megérezte volna ezt, és hogy az arcunkra kiülő gondterheltséget eloszlassa, azt hazudta a képünkbe, hogy Ayutthaya-ban minden templomban 150 Bahtos belépő van (1 helyen volt belépő, oda kb 30 Baht), ami majdnem ki is adta a különbözetet. Mutatott továbbá szép fényképeket a hosszú nyakú törzsről, akiknél (elmondása szerint) az egyik éjszakát tölteni fogjuk, illetve nagyon szép őserdei elefántogolásról. Sajnos ezek is teljesen máshogy néztek ki a valóságban. Azt is mondta, hogy egy nemzeti parkba megyünk majd Chiang Maitól nyugatra, ahova külön 500 Baht belépő van, így szinte garantált, hogy nem találkozunk másik csoporttal, csak a mi (maximálisan 12 fős) csoportunk tagjaival. Csak ott nem hazudott, ahol nem érezte szükségét. Utólag visszagondolva nincs is olyan részlete az útnak, amiben ne lett volna legalább egy kis csúsztatás. A TAT által ajánlott utazásban az is kecsegtető volt, hogy egy helyen letudunk 5 napra előre mindent, nem kell naponta 50-szer alkudozni meg szállást, utazást szervezni, ebbe is belefáradtunk már. Sajnos csúnyán megjártuk.
Legutóbbi bejegyzésemben bemutattam Ayutthaya látnivalóit (ahol az előzetes beetetéssel szemben nem volt sokszáz bahtos belépő). A városnézés kora délután végetért így még fél napunk volt a vonat indulásáig, amit sikerült is elütnünk a romok között. A vonat út is viszonylag jól telt, itt még a beígérteknek megfelelően hálókocsiba kaptunk jegyet, és még pálinka is volt.
A Chiang Maiban eltöltött nap is nagyjából gond nélkül telt, szabadfoglalkozásunk keretében megnéztünk mindent a belvárosban, ami séta távolságon belül volt, majd este meghallgattuk a másnapi túra eligazítását. Arról majd legközelebb posztolok, de már itt gyanús volt, hogy szó nem volt nemzeti parkról, hosszú nyakú törzsről, és a beígért 12 fős maximális csoportlétszám helyett 16-an ücsörögtünk az asztal körül. Mint később kiderült, másoknak is hasonlóakat hazudtak, de mivel amerikaiak lévén nekik az egész út nevetségesen kevés pénzükbe került, ezért nem parázták túl a dolgot. Mi is könnyebben tettük volna túl magunkat a sok apróságon, ha nem ilyen korlátozottak az anyagi lehetőségeink.
Folytatás következik a következő posztban, addig is itt van néhány kép Chiang Maiból. Itt a nőknek se könnyű.
Mozaik csirkék.
Aranyozott sárkányok.
Elefántok.
Ez is egy Smaragd Buddha, de nem a híres.
Észak Thaiföldön ilyenek a vatok.
Nyugdíjascsoport városnéz.
Ősi thai motívumok (AVP).
A belső városfal délnyugati sarkánál lévő park szép és rendezett volt.
Az egyetlen hamisítatlan thai ital, Red Bull.
Este az utcán csinos thai lánykák táncoltak.
