Legutóbb ott hagytam abba a beszámolót, hogy viszontagságos úton elértünk Siem Reapba, Angkor kapujába. Sikerült egy hihetetlenül olcsó szállást is találnunk (6 USD / éj 3 fő részére), ahol a kedves khmerek vendégszeretet 4 napon át élveztük, mielőtt mentünk volna vissza Szingapúrba.
Alapjában véve nagyon kellemes csalódás volt Kambodzsa. Az emberek még nem nagyon tudják, hogy hogyan kezeljék azt a hatalmas turista hadat, ami a középkori khmer birodalom maradványai miatt az országba látogat. Még nem merik pofátlanul átverni az embert, mint mindenhol máshol a régióban. Egyelőre kedvesek, segítőkészek és tényleg fontos nekik, hogy az ember jó élményekkel menjen haza. Abban sajnos biztos vagyok, hogy a turizmus "fejlődése" hamarosan itt is változtatni fog az emberek mentalitásán, de remélem ez sokára érkezik el.
Angkor sört iszom a Siem Reap folyó partján.
Siem Reap a középkori Khmer Birodalom fővárosától néány kilométerre délre helyezkedik el. A városban található Kambodzsa két nemzetközi repterének egyike (a másik a fővárosban, Phnom Penh-ben van).
Ezzel a géppel hagytuk el a várost pár nappal később.
Rengeteg gép érkezik ide, csak 2007-ben 2.000.000 turista érkezett a városba, hogy Angkor romjait megnézze. Belépéskor 20 USD-t kérnek a vízumért, kilépéskor pedig egy kizárólag pénzbegyűjtést jelentő 25 USD-s kilépési illetékkel teszik feledhetetlenné a nyaralást.
A reptér maga nagyon takaros. Szép kialakítású, rendezett, tiszta, amilyennek egy reptérnek lennie kell. Sajnos Ferihegy elbújhat mögötte...
A turisták hada hatalmas fejlődést eredményezett a környéken: minden sarkon építkezések, üzletek, éttermek vannak. Kambodzsáról sok rosszat hallani, de Siem Reapra ezek egyáltalán nem igazak. Nagyobb biztonságban érzi magát az ember, mint Budapesten.
Persze a krokodilokkal vigyázni kell.
Siem Reap jelentése "Sziám legyőzése". Thaiföld régi neve volt Sziám, és Burmához hasonlóan a thaiok Kambodzsával is állandóan hadakoztak. Erre az évszázados vérontásra utal az elég provokatív név.
1867-ben a Thaiok által támogatott király, Norodom, a franciák kegyeit kereste, hogy a szomszédos elnyomókat európaira cserélje. Végül engedtek a thaiok: Battambangért és Siem Reapért cserébe az ország többi része - Vietnamhoz és Laoszhoz hasonlóan - francia gyarmat lett. Ezeket a területeket csak 1906-ban csatolták vissza az országhoz.
Angkor romjainak feltárását a francia École Française d'Extrême Orient szervezet kezdte meg 1901-ben. Az első szálloda 1926-ban nyitotta meg kapuit, és egészen az 1970-es évekig töretlenül vonzotta a turistákat a város. A vörös khmerek 1975-ben kezdődő értelmetlen népirtása egészen 1998-ig, Pol Pot haláláig hátráltatta a további fejlődést, de az elmúlt 10 évben ismét biztonságosan látogatható a terület. (A turisták által látogatott részeken taposóaknáktól se kell tartani...)
A város központi része a koloniális francia időket idézi. Szép parkok, széles utcák vannak mindenhol.
A helyi kézműves áruk közül a kambodzsai selyem táskák és kendők ideális ajándékok.
Van egész jó sörük is. A dobozos változatot nem ajánlom senkinek, de az Andris kezében látható csapolt kiszerelést annál inkább.
A városban a nagyon kis vízhozamú Siem Reap folyó megy keresztül, ez a folyócska biztosította Angkor fénykorában 1.000.000 ember ivóvizét. Elképesztő mérnüki munka lehetett a víz tárolása, az öntözés megszervezése... A képen épp egy kis khmer gyerek mászik ki a csatornából.
Fonott kosarak, szárított halak és a mindenhol megtalálható motorok.
Rendes benzinkút is van azért...
Kambodzsában két pénz van forgalomban. A helyi valutát, a Riel-t csak az Amerikai Dollár váltópénzének használják. 4000 Riel 1 USD. Mindenhol Dollárral kell fizetni, a kis tételeket pedig Riellel rendezik.
Khmer iskola.
Kambodzsában is rengeteg egzotikus gyümölcs van, mint például a dragon fruit...
...vagy a mangusztin.
Ez azt hiszem Durian, de nem volt annyira büdös, mint amit Szingapúrban ettem, így akár jackfruit is lehetett.
Itt pedig rambutan, mangó, mandarin, banán és még ki tudja mi.
A város közepén egy fán rengeteg denevér pihent.
"Same, same, but different." Egész délkelet Ázsiában ezzel a szöveggel próbálják eladni a hamisítványokat. Ez nem csak a ruhákra, táskákra, órákra, elektronikai kütyükre, de még a boltra is igaz. 7-11 helyett 7-20.
Egyik este vacsora után sétáltunk vissza a szállásra, amikor ezt a standot megláttuk. Nekem régi "álmom" volt, hogy bogarat egyek, így nem is haboztam. Az eladóval először megetettem egyet mindegyik bogárból, hogy tudjam, hogy melyik részét lehet megenni. (Meg hogy megbizonyosodjak, hogy ezt tényleg eszik, és nem csak a turistáknak edják, hogy röhögjenek rajtuk.)
A csótányt a legmacerásabb enni. A lábait, a fejét és a páncélját is le kell szedni, csak a potrohának a belső részét lehet megenni. A sáska hálásabb csemege, egyben lehet fogyasztani. Amúgy ki van minden sütve olajban, így az íze ilyan, mintha chipset enne az ember.
