A déli kapun mentünk be, és egy olyan nyári (januári :) ) vihar kapott el minket, hogy meg kellett állnunk a Bajon melletti éttermeknél amíg el nem vonult.
Bajon felújítása elég jól halad, szinte végeztek is, csak néhány állvány zavarja a turista hadat. Angkor Thom többi épülete azonban sokkal rosszabb állapotban van. Lesz még hol dolgozni az európai, amerikai és fejlett ázsiai országokból jövő régészeknek... Itt van például Baphuon, mely Angkor Thom többi épülete előtt is itt állt már.
Amúgy vicces, hogy minden nagyobb templomnál egy hatalmas tábla hirdeti, hogy a derék kambodzsai régészeket mely országból érkező archeológusok segítették a feltárások során. Ez gondolom hatalmas korrupciós forrás a kambodzsai államnak, hogy melyik gazdag ország tudja megfizetni a feltárás "engedélyeit".
Baphuon sem tartozik az ismert templomok közé, pedig pusztán 425×125 méteres alapterülete alapján megérdemelné a világhírt. Ha nem állna tőle néhány kilométerre Angkor Vat, akkor biztosan meg is kapná...
A szentély falai kelet-nyugati irányban 120 méter, észak-déli irányban 100 méter és a központi torony nélklül 34 méter magasak voltak. A torony önmagában további 50 méter magas volt. Külön érdekessége a kb. 200 méteres bevezető út (lent), amelyet három kör alakú oszlopsor tart, hidat képezve a fő szentély és a templom bejárata között.
Itt is van még mivel legózni néhány évig...
Egy másik ismeretlen, romos templom Angkor Thomban Phimeanakasz. A fallal körülvett Királyi Palota szívében található templomot a 10. század végén emelték. Végleges, három szintes piramisszerű formáját II. Szurjavarman által elrendelt átépítés során nyerte el.
A legenda szerint a templom aranytornyában lakott Naga – a khmer nép őse, földjeinek védelmezője, a vizek ura – a kilenc fejű kígyóistennő szelleme. A királynak minden éjszaka szeretkeznie kellett Naginival, az istenség női megtestesülésével és csak ez után térhetett vissza feleségeihez és ágyasaihoz. Az istennő hallállal és katasztrófákkal fenyegette meg a királyt és a birodalmát, ha egyetlen estét is kihagy.
Bónusz kérdés: Melyik rendkívül népszerű műben szerepel Nagini?
A templomra amúgy életveszélyes felmászni. A lépcsőfokok kb 5-10 centi szélesek, az ember lábfeje oldal irányban sem fér el rajta rendesen. Az se sokat segít, hogy 1-1 fok 30-40 cm magas és csúszós, lekoptatott komokkőből készült.
Egyszer majdnem hátraestem a hátizsákom miatt, de szerencsére aztán mégsem törtem be a fejem 20 méterről lezuhanva.
VII. Dzsajavarman (1181–1219) amúgy a Khmer Birodalom történetének legismertebb nagy uralkodója volt. A 12–13. század fordulóján élt királyt, mint a Nagy Építőt őrizte meg az emlékezet. 39 éves uralkodása alatt egymaga több templomot, szentélyt, utat, hidat, fogadót, iskolát, monostort és kórházat (!) építtetett, mint az összes többi khmer uralkodó a birodalom fennálásának teljes hat és fél százada alatt együttvéve.
A hatalmas építkezések hihetetlen erőfeszítést igényeltek a khmer társadalom dolgozó osztályaitól: a rengeteg szolgától, kőfaragó-építőmestertől és az őket ellátó parasztoktól.
A király az udvar és a hadsereg ellátásán felül, az összes kincstári bevételt építkezésekre fordította. Ennek eredménye számos lenyűgöző építmény. Következménye pedig, hogy az addig gazdag, erős birodalom anyagi és emberi erőforrásainak kizsákmányolásával meggyöngítette az országot, így közvetetten hozzájárult annak végső hanyatlásához.
Az Elefántterasz VII. Dzsajavarman király dísztribünje volt. A nyilvános események, ünnepségek és felvonulások alkalmával a király, családja és kísérete erről a 10-12 méter magas, kőlapokkal borított lelátóról nézte végig a dísszemléket és ünnepi látványosságokat.
A 350 méter hosszú terasz szervesen kapcsolódott a királyi palota nagy fogadócsarnokához. A terasz névadói, a dísztribün déli lépcsőjét díszítő elefántok, amelyek ormányaikban lótuszvirágokat tartanak.
A terasz középső részét tartó falat és lépcsőt életnagyságú oroszlánok és emberfejű sastestű teremtmények, az ún. garudák ékesítik.
Az emelvény két oldalsó homlokzatán több ezer, egyedileg kifaragott elefántot és apszara táncost ábrázoló dombormű látható.
Szépen kifaragták őket, szó se róla.
Átöleltem az elefánt.
Ott a távolban van egy másik híres terasz, a Leprás király terasza is, de arról nincs jó saját fényképem, így az kimarad. Akit érdekel, az olvassa el a wikipedián. Amúgy itt jegyezném meg, hogy a magyar azon kevés nyelvek közé tartozik, amin az Angkorhoz kapcsolódó cikkeket nagyon igényesen megírták, szóval tessék használni a wikipediát.
Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Baphuon
http://hu.wikipedia.org/wiki/Phimeanakasz
http://hu.wikipedia.org/wiki/Angkorthom
http://hu.wikipedia.org/wiki/Elef%C3%A1ntterasz
