Például sok sok ilyen parkot.
Amúgy ez a Fort Canning park Szingapúr központjában. Régen egy brit katonai támaszpont volt, azóta egy kellemes kis zöld sziget az amúgy teljesen őserdő hatású városban.
Az üzleti negyed 10 perc séta innen. Az égen meg a mindennapos esőfelhők gyülekeznek.
A Föld egyik legjobb tömegközlekedési rendszerével, az autók számának korlátozásával és csomó ilyen irányú fejlesztéssel sikerült elérniük, hogy egy belvárosi utca így néz ki kora délután.
Tényleg minden sarkon fák, pálmák, bokrok nőnek. A szorgos kezű indiai, indonéz, maláj és bangladeshi vendégmunkások pedig boldogan metszegetik őket.
Ebben a megállóban kellett leszállni a lakásunkhoz.
A világ egyik legjobb metróhálózata található Szingapúrban. Ott nem primitív, bunkó ellenőrökből álló élő kordon jelenti a jegyellenőrzést, hanem 20 éve egy mágneskártyáva jelenti a jegyet.
A remek metrót egy minden igényt kielégítő buszhálózat egészíti ki.
Ilyen terelőkordonok segítik a buszokra való felszállást a végállomásokon.
Ez pedig egy átlagos buszmegálló. A sárga oszlopokban rádió adók/vevők vannak, az egyes buszok ezek segítségével tartják nyomon a helyzetüket.
Átlagos szingapúri utcakép.
Épp kínai újévre készültek a helyiek, emiatt csomó lampion, utcai bódé volt mindenhol.
Ilyen nagy táblákon lehetett olvasni, hogy melyik kínai horoszkóp jegyre mi vár a következő évben.
Chinatown, Pagoda street.
A Szingapúr-folyó partja.
Keskeny ház, lehet vagy 1.5 méter széles.
Belvárosi látkép.
Üzleti negyed.
Akkor még csak épült az azóta átadott Singapore Flyer. A London Eye óriáskerék mintájára Szingapúr is felhúzott egyet. Jelenleg ez a legnagyobb óriáskerék a Földön 150 méteres átmérőjével, de Kína Shanghaiban és Pekingben is épít már egy nagyobbat. Berlinben és Las Vegasban is terveznek hasonló turista attrakciót.
Elkapott egy jó kis trópusi eső a városnézés közben...
...Így beültünk a közeli Brew Werkz-be kihasználva a kora délutáni elviselhető sör árakat.
Az pedig Clarke Quay, Szingapúr buli központja. Csak szórakozó helyek, kocsmák és éttermek találhatók a néhány háztömbös területen. Középen egy hatalmas szökőkút van, az utcákat pedig légkondicionálják és eső elől is védik a járókelőket.
Eső után köpönyeg.
Itt szállt partra Szingapúr Szent Istvánja, Széchenyije és Kossuthja egy személyben Thomas Stanford Raffles.
Ő jött rá, hogy az akkori mocsaras kalóztanyából egy sikeres kikötővárost lehetne csinálni. És el is kezdte lefektetni a mai Szingapúr alapjait.
Ugráló kisfiúk a folyó parton.
A szobor a környező országok kereskedő népeit szimbolizálja.
Ez pedig már az Asia Civilizations Museum.
Meg ez is.
Ez a murtabak, a kedvenc szingapúri kajám. Ha valaki tud helyet Budapesten, ahol lehet enni, akkor feltétlenül írja meg!
Itt pedig Szingapúr egyik nemzeti eledelének az "alapanyaga". Belőlük lesz a chilis rák.
Belváros megint.
Szingapúrban jelentős arányú keresztény kisebbség van, az ő fő templomjuk a St. Andrew's Katedrális.
Britt mintára protestáns egyszerűséggel épült a templom.
A biblia elég mókás a kínai szöveggel.
Belváros.
Megnéztem velük s az Esplanade-t, Szingapúr nemzeti koncerttermét.
Még Bangkokban ettünk duriant, de egyedül kellett megennem, mert nem ízlett nekik. És hogy miért érdekes ez? Mert az épület alakja ezt a gyümölcsöt formázza. Amúgy elég mókás, hogy Szingapúr nemzeti gyümölcse a durian, de Thaiföldön, Malajziában és Vietnamban is sokkal finomabb duriant ettem, mint Szingapúrban.
Háttérben az üzleti negyed, illetve a félig oroszlán, félig sellő Merlion.
Ez Szingapúr nemzeti állata.
Szomjas-e vagy?
Na mégegy Merlion.
"Na jó lett a kép?"
Ő Arland, szingapúri floorballos srác. Annyira jó fej volt az utolsó pár napban is, hogy olyan nincs is. Kivitt minket a reptérre, elvitt bulizni, Fruzsinak adott egy vadiúj floorball ütőt (volt neki egy elfekvőben...), meg meghívott kajálni párszor. Ritka az ilyen önzetlen, segítőkész ember.
