Gyerekkoromban szinte minden nyár úgy telt, hogy legalább 3-4 hetet Szögligeten töltöttünk családdal, barátokkal. Egyik nagymamám még ebben a kis borsodi faluban született, így családi szálak még most is kötnek oda. Lassan aztán rövidültek a nyaralások, fogytak a résztvevők. Felnőttünk. Nyár elején, még mielőtt elkezdtem volna dolgozni Fruzsival voltam 4-5 napot Szögligeten. Jó volt újra az Aggteleki Nemzeti Parkban bringázni, szalamandrát keresni, megmászni a Szádvárat és inni a szögligeti szilvapálinkát.

A fenti kép vegytiszta marketing, az egyik tájházat ábrázolja. A mi házunk is nézhetne így ki, ha lenne keret felújítani, vagy lenne, aki gondját viselte volna az elmúlt 5-10 évben, amióta a miénk. Nem egy újépítésű lakópark...

A sufni környékétől bármelyik tisztességes építész vagy statikus szívrohamot kapna.

A táj nem sokat változott az elmúlt párszáz évben, úgyis amiatt mentünk oda.























A falu amúgy szépen fejlődik, sorra újítják fel a régi parasztházakat. A közelben található barlangok miatt sok barlangász járt ide, ők kezdték a felújítgatást, azóta sokan követték a példájukat. A térségben kevés település van, amelyik ne küszködne kisebbségi problémákkal, Szögliget egyike ezeknek.

Ez az óvda.

Az erdőben találkoztunk néhány színi gyerekkel, akik épp osztálykirándultak a nemzeti parkban. Ők meséltek a helyi viszonyokról. Ők is Szögligetre járnak iskolába, mert a színi iskolában a helyi cigányok teljesen ellehetetlenítették az oktatást. Hasonló a helyzet a környező falvakban mindenhol, így aki taníttatni szeretné a gyerekét, az Szögligetre hozza. A faluban alig van 20-30 gyerek, mégis több száz diák tanul a képen látható iskolában.

Sok egyéb elgondolkodtató dolgot hallottam és láttam a faluban. Tehene 2-3 családnak van már csak a korábbi több tucat helyett, élelmiszerért, húsért a miskolci Tescoba mennek a falubeliek. Disznót még tartanak a keletkező háztartási szerves hulladék (moslék) miatt, csirkét pedig a tojás miatt, de ez is egyre kevesebb. 15 éve még harcoltak a helyiek 1-1 kaszálatlan kertért, mert télire kellett a széna a jószágnak. Azóta komolyan átalakult a világ, a kert csak nyűg, a szénát pedig elégetik a kertben; senkinek se kell már...

Valami csúnyán félresiklott a Világban.