Sajnos az emúlt hetekben elég kevés időm volt blogolni. Még szomorúbb, hogy ez nem nagyon fog változni a következő pár hónapban (évben?) sem. Téma pedig akadna bőven. Október 21-én, kedden, a Corvinuson tartott előadást Simor András jegybank elnök a jelenlegi globális gazdasági válságról. A rendezők október 27-re ígérték a weboldalukon megjelentetni egy videót és összefoglalót a rendezvényről. Akinek van kis felesleges ideje esetleg nézze meg, de a lényeget megpróbálom közérthetően leírni ide.
Először elmondta jegybank elnök úr a válság okait. A nyugati fejlett gazdaságokban állandó verseny van, hogy ki mer nagyobb kockázatot vállalni és ezáltal nagyobb nyereségre szert tenni. Ez a versenyfutás időnként elfajul. Olyan kockázatos üzleteket kötnek a pénzügyi piac szereplői, amiket nem lett volna szabad és a túl nagy kockázatvállalás rosszul sül el. Olyankor mindenki megőrül és sokan elvesztik a pénzüket. Egy idő után aztán valaki rájön, hogy mégis van rend a világon és elkezdődik megint az egész előlről.
Jelen helyzetben az amerikai jelzálogpiac volt a probléma elsődleges okozója. Olyan feltételekkel adtak kölcsönt embereknek, amivel nem lett volna szabad. Olyanok kaptak az ingatlanjuk értékénél nagyobb összegű kölcsönöket, akiknél teljesen egyértelmű volt, hogy nem fogják tudni visszafizetni. Azért kapták meg mégis ezeket a pénzeket, mert az ingatlanpiac éveken keresztül pörgött. Ami most 100.000 dollárt ért, arra adtak 110.000 kölcsönt, mert abban bíztak, hogy pár év múlva 120.000 dollár lesz az értéke az ingatlannak.
Ami miatt mégis más a jelenlegi helyzet, mint bármi korábbi, hogy ezek a kölcsönök nem önmagukban jelentek meg. Olyan kockázat csökkentő pénzügyi termékek jelentek meg a piacon, amiket senki sem értett már igazán. Ezek egy része az ingatlan kölcsönökre épült, így az ottani probléma továbbgyűrűzött a pénzpiac többi részére. A probléma még mindig az, hogy nem tudni, hogy milyen pénzügyi termék mögött van fedezet, és melyik egy lufi.
A bankok könyvelési egyensúlyáról mondott Simor András egy nagyon vicces angol mondatot. A könyvelés bal oldala a kintlévőségeket tartalmazza, a jobb oldal pedig a bank pénzét. "On the left side there is nothing right. On the right side there is nothing left." (Kb a bal oldalon semmi sem helyes, a jobb oldalon pedig nem maradt semmi. Angolul egy szójáték is van benne, így vicces.)
Simor András említett néhány ötletet, amivel kicsit rendet tehetne tenni a pénzpiacokon. Elóször is a betéteseket, azaz a kisembert mindenáron meg kell menteni. Ők nem tehetnek semmiről, csak próbálták bizonságba helyezni a pénzüket. A részvényeseket lehet bukni hagyni, hiszen ők kockázatot vállaltak az adott pénzintézetekbe való befektetéssel. Ezt nem csinálták következetesen az amerikai vezetők, így tovább növelték a bizonytalanságot. A másik gond, hogy a bankszektorban egy jó év után hatalmas jutalmakat osztogatnak. Ha nincs jó év, akkor nincs jutalom. Negatívba sose megy a mérleg nyelve az egyén szempontjából, így nyugodtan vállalnak felesleges kockázatot a kereskedők. Ha például a megelőző 3-5 év átlaga alapján kapnának jutalmat, akkor már az is kis visszatartó erőt jelentene a felesleges kockázatvállalással szemben.
És mi a helyzet Magyarországgal? A mai globális gazdaságban ha valahol gond van, akkor máshol is problémák lesznek. A piacon egy hatalmas mennyiségű tőkét spekulációs célokkal forgatnak. Arra játszanak, hogy a gyengélkedő piacokon rövid idő alatt nagy hasznot tudnak bezsebelni (pl shortolás). Ez a falka most kezd a fejlődő piacok - így Magyarország - felé kacsintgatni, mert a nyugati gazdaságokon nehéz fogást találni, és az országok vezetői egyértelművé tették, hogy nem fogják hagyni a gazdaságuk tönkretételét. A lényeg, hogy nekünk a java csak most fog jönni. Arra a kérdésre, hogy mi is lesz velünk, sajnos egy határozott "fogalmunk sincs" volt a válasz. Szép kilátások, ha az ország pénzügyi rendszerének vezetője mondja ezt...
A jelenlegi helyzetben azok az országok élnek túl, akiknek jelentős tartalékai vannak. Gondolom nem kell taglalnom, hogy Magyarország ide tartozik-e. Simor András szerint makrogazdasági szinten az a legnagyobb baj, hogy hatalmas az államadósságunk (kb GDP 60%-a, a térség másik országában ez 30% körül van) és nagyon lassú a gazdasági növekedésünk.
A piacokat mindenképp meg kellene nyugtatni, azt pedig határozott, minden párt által támogatott intézkedésekkel lehetne leggyorsabban elérni. Hatalmas a túlköltekezés, és senki nem hajlandó tenni ez ellen. Simor András példaként hozta fel az egyetemek finanszírozási rendszerét, a nyugdíjakat és a saját családi pótlékát. Az egyetemekben fejpénzt fizetnek, amivel nemzetközi szinten alacsonyan képzett munkaerőt termelünk, akik nagy része utána el se tud helyezkedni. Ezen is változtatni kellene. Az egyes kisnyugdíjasokat megérti az ember, de összességében nyugdíjra annyit költünk, amit nem bír el az ország. Ez se maradhat így. Említette még, hogy a politikusok annyira megemelték a minimálbért, hogy a kis hozzáadott értékű iparágak elhagyták az országot. Ez pont az alacsonyabb iskolázottságú néprétegeket érinti, akik így segélyeken élnek. 1000 milliárd és 2000 milliárd közé teszik azt az összeget, amivel az állam üzemeltetésének költségeit le kéne csökkenteni, hogy a szomszédainkhoz hasonló arányban költsünk erre.
Ja, és ezúton fejezem ki sajnálatomat, hogy 8.5-ről 11.5% lett a jegybanki alapkamat szerdán, mert a diákhitelem törlesztőrészlete jegybanki alapkamathoz van kötve. Remélem ez negyon rövid ideig lesz így...
Nagyjából ennyi jutott eszembe, ha bármivel kapcsolatban kérdés merülne fel, akkor kommentben lehet róla beszélni.
