Jó rég nem blogoltam már... Azóta rengeteg olyan dolog történt velem, amit szivesen megosztottam volna lelkes olvasótáborommal, ha egy kicsit több időm van erre. Talán eddigi életem legnagyobb élménye tavaly nyáron történt, amikor is Andris bátyjámmal és Péter barátommal félrerakott pénzünket nem kimélve elutaztunk másfél hónapra Dél-Amerikába. Igaz, hogy rég volt már, de talán lökést ad pár embernek, hogy elinduljanak ők is világot látni. Ismételten meggyőződtem róla, hogy az embernek addig kell utazni, amig teheti! Később már úgyse fog. Első állomásunk a nem túl népszerű uticél, Kolumbia volt.
Igyekszem majd kevés mellébeszéléssel, sok képpel irni. Andris nagy U2 rajongó, igy muszáj volt a 15 órás út során megemlékezni Párizsban a Beautiful day klipről.
Zene olvasáshoz.
Kolumbiába bejutni nem volt nehéz, kb azt vihettünk be, amit nem szégyelltünk. Állitólag kifelé jobban megnézik az embert. Azért nagy megkönnyebbülés volt Péterrel találkozni a reptéren.
Sok jel utal rá, hogy Kolumbia nem biztonságos hely, de ez abszolút nem igaz. Ha az ember kicsit is használja a józan eszét, akkor nem kell semmitől se tartania.
Bogota 2600 m magasan fekszik, igy az egyszeri európai embernek már ez is enyhe fizikai megterhelés. Amikor megpróbáltuk megmászni a képen látható hegyet, akkor éreztük a ritkább oxigént (persze mi volt ez ahhoz képest, ami még Boliviában várt ránk 6000 m magasan)
Nagyon szép kilátás nyilt a 7 millió lakosú városra.
Páran megsinylették a hegymászást.
Sajnos a csúcsig nem jutottunk el egy földcsuszamlás miatt.
Beton dzsungel.
Egész igényes kolumbiai graffitiket láttunk.
Kolumbiai graffitisek, szevasztok!
Citroen.
Ismét rájöttünk arra is, hogy helyiekkel kell menni bulizni. Egyik barátomon keresztül felvettük a kapcsolatot néhány kolumbiai fiatallal. Ől tudták, hogy hova kell menni bulizni, hol kell enni-inni.
A helyi nemzeti ital az aguardiente. Olyan, mint az ouzo, ánizspálinka ez is.
Ez az aranyszobor az egyik leghiresebb kolumbiai műtárgy.
Imádom a 3. világbeli utcai árusokat.
A töltött disznó is jó volt.
Auto csoda.
Helyi szerencsejáték, a tengerimalac-futtatás.
Épp tisztavatás volt a főtéren. Na előttük sikerült sört innom a városháza lépcsőjén. Állitólag tilos a köztéri alkoholfogyasztás.
Ezt persze akkor még nem tudtuk.
Káoszelméleti bevezető könyv egy bogotai antikváriumból és két sör. Mi kellhet még...
Tökös...
Metró nincs, van helyette expresz busz hálózat.
Betamax élőben! 2009-ben!
Cigarettát lehet szálanként is venni.
Na mégegy sör.
Mobilja nem sok mindenkinek van, igy az utcán árulnak "perceket". Fel lehet hivni helyi számokat, aztán készpénzben kifizetni a hivást. A telefonok oda vannak láncolva, nehogy elszaladjon vele az ember.
