Az amazonasi dzsungeltúra után átmentünk Peruba, hogy a Csendes-óceán felé közeledjünk. Az első állomásunk Iquitos volt. Ez a kisváros arról nevezetes, hogy itt van a malária világközpontja, és csak hajóval vagy repülővel lehet eljutni Peru többi részébe.
Az első perui söröm :)
Kicsit balkáni hangulata lett a szobánknak, de a dzsungel után muszáj volt kicsit kimosni mindent. Ez amúgy minden cuccom volt a 6 hétre.
Mintha Thaiföldön lenne az ember... Rengeteg tuk-tuk.
Azt hiszem, hogy itt ittunk először dobozos Gato bort, Chile büszkeségét. Ár/érték arányban magasan vert minden alkohol fajtát a térségben.
Iquitos szegény negyede már az Amazonasra épült.
Elmentünk a helyi piacra is, ahol a koka minden feldolgozásban megtalálható volt. A mocsok és a bűz utánozhatatlan harmadik világbeli.
Nap felkelt-e?
Na, hogy ők mit csináltak, arra nem jöttünk rá...
Elmentünk egy közeli lepkefarmra, ahol néhány angolszász fiatal önkénteskedett, és a helyi állatvilág néhány szerencsétlenül járt példányára vigyáztak.
Csinos amerikai lány és a tapir.
Rengeteg majmot hoznak ide, akiket utcagyerekek arra tanitottak be, hogy a turistákat rabolják ki.
Jaj, de cuki! Bébi lajhár!
Volt még sok lény a lepke különböző életfázisában.
Kellemesen eltöltöttünk itt 1-2 napot, mire elindultunk tovább, nyugatnak.
