A múlt hétvégi kuala lumpuri kiruccanásunk éjszakai élettel kapcsolatos élményeit el se mondtam, igy most következzenek ezek - immáron kép nélkül. Szombaton egész napos mászkálás után gondoltuk elmegyünk egy talpmasszázsra, és csak utána megyünk bulizni valamelyik helyi diszkóba.

Vacsora meg átöltözés után kb éjfélre értünk a turista negyed azon részébe, ahol a masszőr-szalonok vannak. Biztos van messzebb is, de a maláj közbiztonságról szóló rémhirek után inkább maradtunk a turista negyedben. Utcán állnak a helyiek, és invitálják a fehéreket. Volt, aki egyből a közepébe vágott: "You want girl? Ladyboy? Boy?" Mi viszont szimpla talpmasszázst akartunk, hát továbbálltunk.

A masszázs árát is felnyomták a köcsög nyugati turisták, akik megint csak abba gondolnak bele, hogy mennyivel olcsóbb ez, mint otthon. 25 ringgitet kértek egységesen mindenhol fél óra talpmasszázsért, az kb 1300 Ft, egy kisebb vagyon Malajziában. Csóró diákként megpróbáltunk mindent bevetni az árak lefaragása érdekében, de kevés sikerrel jártunk. Mondtuk, hogy 2 házzal arrébb 15-öt mondtak, meg szegény kelet-európai diákok vagyunk... El is indultunk tovább, de ez se hatotta meg őket, pedig ez mindig működni szokott.

Aztán már elegünk volt, odamentünk egy csávóhoz aki az utcán invitálta a jónépet a szalonba, hogy akkor négyen lennénk, 4 hely kéne egymás mellett, talpmasszázs fél órára szigorúan nőktől. Mondta a nem meglepő árat, 25 ringgit fejenként. Ekkor már abba is beletörődtünk (utólag persze megtudtam, hogy 1 órára 20 ringgit szokott lenni a térségben a masszázs, szóval jól lehúztak a malájok megint csak...). Mondta a csávó, hogy minden igy lesz, megalkudtunk, erre aszondja kövessük. Gyanús volt, hogy nem egy rendes igényes belátható hely a masszázsszalon, mint néhány másik az utcában, hanem elindult egy kis ajtó felé, hogy az 1. emeleten van a heky. Hát jó, végülis négyen vagyunk, csak elbirunk velük ha gáz lenne. Belépünk a kis büdös, sötét szobába, függönyök az ágyak körül, gyanús hangok, nlhány leharcolt maláj nő császkál és méreget minket. Emberünk levetette a cipőnket, mi kicsit vonakodva de engedelmeskedtünk. A kognitiv disszonancia redukció ekkor még működött: "biztos jó lesz ez..." Leültünk, és vártunk a nőkre. A fotelek nem is egymás mellett voltak, lábmosónak se hire se hamva, és megjelent egy csávó, hogy akkor egyikünket elkezdi masszirozni. Mondtuk, hogy nem erről volt szó, ő meg beletörődve mondta, hogy ok, a főnök hozza a lányokat. Közben bejött 2 helyi, és az egyetlen valamire való kiscsajt ott előttünk kezdték faggatni, hogy most ráér-e egy kis munkára. A lányka vonakodott, de aztán elvitték egy hátsó szobába... Nem akarom tudni mit kapott ott... Ez volt az a pont, amikor egymásra néztünk, és az addigi bizonytalan "Ne menjünk egy másik helyre?" helyett egy emberként azt mondtunk, hogy "Na húzás innen a fenébe!" Felpattantunk, cipőt fel, rohantunk kifelé, mielőt valaki megpróbál feltartóztatni...

Átmentünk egy másik helyre, ahol egyből a földszinten volt a szalon, be is lehetett látni az utcáról. A biztonságérzetünknek ez határozottan jót tett az előző hely után. Itt is 25 ringgitet kértek, alkudni nem lehetett, de legalább tényleg volt 4 hely egymás mellett, 4 nő, lábmosó, plazmatévén valami focimeccs ment, andalitó zene... A végén még 10 percig még nyakmasszázst is kaptunk. Persze itt is jól lehúztak, de ekkor már mindegy volt.

Ezután mentünk bulizni. A turista negyed szélén, a Petronas tornyok tövében volt néhány igényes hely. Az elsőben jó zene szólt, elindultunk oda, de mikor kicsit közelebb értünk, csak transzfesztiták meg egyértelműen homokosok voltak ott. Gyors hátra arc, és irány a következő hely.

Ekkor már 2:15 volt. "Belépő 35 ringgit." - mondja a szekus az ajtóban. Kérdeztük, hogy meddig vannak nyitva, erre azt mondja 3-ig. Mondtuk, hogy ok, de akkor ne vicceljen, nem fizetünk belépőt 45 percért. Emberünk hajthatatlan volt, igy átmentünk a szomszédba. Az is 3-kor zárt (mint megtudtuk ez egy kormányrendelet, és minden hely bezár ekkor), itt már beengedtek ingyért. Sör akció volt, gyorsan meg is ittunk 2 üveggel, de hamar 3 óra lett, pedig még maradt volna bőven a nép.

Mit csinál ilyenkor az átlag turista a távol Keleten? Hát szerez egy kurvát magának. És tényleg. A német, ausztrál, amerikai sereg elindult a szomszéd utcákba, hogy lezsirozza az éjszaka további részére a programot. A szekus segitett eligazodni: nők jobbra, ladyboyok balra, fiúk kicsit távolabb... Ezek betegek... Nekünk ugyan eszünk ágában sem volt összeszedni valami maláj nőt, de jobb program hiján mi is elindultunk a tömeggel. Megtudtuk, hogy a "Te egy kurva vagy?" kérdés politikailag korrekt verziója az, hogy "Are you from Thailand?" Egy helyivel stricivel elkezdtünk alkudozni csak poénból. 280 ringgitről indult a licit, de a végén már 180ért is adta volna. Amikor mondtuk, hogy bocsi, mennünk kell, akkor hirtelen 150 majd 135 is lett az a 280. A továbbiakat már nem vártuk meg, mentünk inkább vissza a szállásra aludni...