Észak-Peruban nem sok látnivaló van. Iquitosból Tarapotoba repültünk, ahol a tényleg a világon semmi nincs. Még szerencse, hogy egy Kuélap nevű pre-inka erőd is akad a hegyek között, mert máskülönben tényleg nehéz lett volna elviselni azt a pár napot, amig lejutottunk Limába.
Tarapoto és Moyobamba olyan érdekes volt nekünk, mint pl Ózd lehet egy ide látogató nyugati turistának.
Volt 1-2 érdekes műalkotás...
Bárcsak én is igy néznék ki...
Még az Unicum se tudott őszinte mosolyt csalni az arcukra.
Ez a pár nap agyhalál arra legalább jó volt, hogy az összes kereskedelmi forgalomban fellelhető perui sört megkóstoltuk. A Cusquena nyert.
Na még egy kis alkohol.
Egyből jobb kedve lett Andrisnak is.
Hajnalban kirakattuk magunkat Kuélap tövében, aztán minden cuccunkat hátunkra véve elindultunk fel a hegyre.
Szent tehén... Mintha Indiában lennénk.
3000 méter magasan van az erőd, igy a végén már kapkodtuk a levegőt.
A romokért megérte.
És itt találkoztunk először perui lámával.
Nem túl interaktiv jószág.
Péter se sokra ment vele.
Kilátásra nem volt panasz.
Az erőd bejárata.
Észak-Peruban született meg az elhatározás, hogy levágassam a hajamat. Teljesen. Mikor, ha nem most?
