Happy Planet Index and Sociology - (Un)Happy Planet
Singapore: Culture, Lifestyle and Footprints
"Think globally, act locally" ("Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan.")
A szünet utáni első előadás egyben a konferencia legélvezetesebb előadása is volt. Prof. Daniel PS Goh tartotta, aki az NUS oktatója, és elég markáns kritikát fogalmazott meg az Egyetemmel és az országgal kapcsolatban is.
Rávilágitott, hogy a világ túlnyomó többségéhez hasonlóan a szingapúri vezetők is GDP-ben mérik a gazdasági fejlődést, holott ez nagyon sok fontos dolgot nem mutat ki. A GDP nem mond semmit a fejlődés fenntarthatóságáról, nem derül ki belőle, hogy milyen az élet minősége az adott országban (irástudatlanság, várható élettartam, nemek közti egyenlőség, lehetőségek, kulturális értékek, politikai szerepvállalás, élet elégedettség, ...). Ahogy apukám szokta mondani: "A boldogságot nem négyzetméterben mérik."
Többet mond el a társadalomról a New Economic Foundation által javasolt Happy Planet Index (a linken van egy HPI rangsor is a Föld országairól). A számitása a következő:
HPI = <Várható élettartam> x <Élet-elégedettség> / <Környezetre gyakorolt hatás>
A számláló szorzó tényezői elég egyértelműek. A várható élettartamot ismerjük minden országra. Az élet-elégedettséget pedig úgy számolják, hogy minden országban a teljes lakosságot reprezentáló kis csoportnak felteszik ugyanazokat a kérdéseket, majd a válaszokból egy pontszámot határoznak meg, hogy mennyire boldogok az emberek. Az osztó tényező (Ecological Footprint) azt fejezi ki, hogy adott ország egy átlagos lakójának életéhez mennyi globális földterületre van szükség. Ebbe minden bele tartozik: étel, ital, oxigén, szennyviz-tisztitás, felhasznált nyersanyagok... A mértékegysége hektár / fő. Az ecofoot.org oldalon mindenki kiszámolhatja néhány perc alatt, hogy hány Földre lenne szükség az emberiség eltartásához, ha mindenki úgy élne, mint a teszt kitöltője. Elég elgondolkodtató adatok jöhetnek ki. Nekem például itt Szingapúrban 2,5 Föld jött ki, pedig nincs kocsim, és spórolok mindennel. Elég sok húst eszem, és ide mindent importálni kell, ez okozza a magas értéket. Nem kell feltételenül pazarló amerikainak lenni, hogy túllépjük a nekünk járó 1,8 globális hektárnyi kvótát. Jó számolgatást!
A Happy Planet Index mutató szerint Szingapúr 131-ik a 178-as listán.
Mi okozza, hogy ilyen hátul van az ország? Itt nagyon pazarlóan bánnak a nyersanyagokkal, és nem is boldogok az emberek. A sokat szidott nagytestvér, Malajzia ezen mutatók szerint például lényegesen jobban áll. A Szingapúrhoz nagyon hasonló adottságokkal rendelkező Hong Kong is jóval kedvezőbb képet mutat. Szingapúrban a legjobb az élet minősége a térségben, de mindezt a legkevésbé hatékonyan érik el. Egyrészt a városállam területéhez képest jelentős ipari tevékenység folyik itt, ami rontja a lakosság átlagos környezetre gyakorolt hatását. Van itt egy nagy olajfinomitó, ami rengeteg káros anyagot bocsát ki. A vezetők szerint ezt nem kéne belekalkulálni a HPI számolásakor, mert az olajat utána exportálják. A finomitásból származó profit attól még itt marad az országban, szóval ez az érv elég gyenge lábakon áll. Egy másik nagy hátráltató tényező, hogy mindenhol ezerrel megy a klima egész nap. Nem elég, hogy állandóan megy, de a kellemes 22-23 fok helyett 18-ra vannak belőve, és ez elképesztően sok energiát emészt fel. Nyilvános helyeken meg lehet fagyni, ami nem csak zavaró, de nagyon egészségtelen is. (Én személy szerint már 3-szor fáztam meg és kaptam torokgyulladást ittlétem alatt, és ezt a légkondinak tudom be.)
Az előadó szerint egy másik nagy gond az állami berendezkedés. Nincs politikai nyomás a kormányon, hogy változtassanak a környezetvédelem helyzetén. A lakosság válasza minden problémára, hogy "a kormánynak kéne ...", de a politikusok maguktól nem fognak semmit tenni ez ügyben, mert az ország gazdasági érdeke nem ezt kivánja. Amíg a GDP számít midenhol, addig biztosan nem. A szingapúri értékek között a fenntarthatóság és a környezetvédelem nagyon hátul van. Minden a fogyasztásról és a státusszimbólumokról szól. Akkor vagy sikeres, ha nagy kocsid van, sok pénzed, szép ruháid, nagy lakásod... Az oktatáson keresztül lehetne megváltoztatni a környezetvédelem megitélését, de addig még sok jég elolvad a sarkokon... A helyiek többsége a kisujját nem teszi keresztbe: "majd a kormány megoldja..." Ha pedig plusz pénzt kell érte kiadni, akkor a szingapúri átlag polgár nem fogja csinálni. Márpedig a szelektiv hulladékgyűjtés többe kerül a lakosságnak, és nem is olyan kényelmes, mint mindent bedobni egy helyre. Ebben a dologban azt hiszem jobbak vagyunk, mint ők (bár a helyzet nálunk is tragikus), de ha a kormány valami csoda folytán rászánja magát, és elkezdi a környezetvédelmet propagálni, akkor itt 2-3 éven belül mindent szelektiven gyűjtenek majd. Bevezetnek egy 1000 dolláros bírságot a szemét rossz helyre dobásáért, kiplakátolják a fél várost a környezetvédelem fontosságáról, és kész is. De amig a GDP a fő gazdasági mutató, és az emberek nem gyakorolnak nyomást a vezetősére, addig nem fognak változtatni.
Changing the Moral Landscape - Alternative Perspectives on Current Environmental Problems
Kiváncsian vártam az utolsó előadást, melyet Prof. Cecilia Lim Teck Neo tartott az NUS Filozófia Tanszékéről. Az előadása előtt nem értettem, hogy mit keres itt egy filozófus. Mi köze a Globális Felmelegedésnek a filozófiához?
Minden ember más és más értékeket tart fontosnak, és saját joga ezeket meghatározni. Az észak-nyugati átjáró megnyilásában például láthatja az ember a jegesmedvék vesztét, vagy tekinthet rá úgy is, mint új kereskedelmi útvonalakra, és ezáltal egy gazdasági lehetőségre, melyet ki kell aknázni. Ha valakinek az utóbbi a fontosabb, akkor a globális felmelegedés máris nem esik olyan negativ megítélés alá az illető szemében. Az értékekről való diskurzus pedig filozófiai probléma.
Ha elfogadjuk, hogy a klimaváltozásnak negativ hatásai vannak, akkor is lehet vitatkozni, hogy milyen szempontból káros ez a folyamat. Azért mert emberi életeket veszélyeztet? Azért mert más fajok egyedei kerülnek hátrányos helyzetbe? Esetleg azért mert a természet egésze károsodik? Attól függően, hogy milyen morális szögből tekintünk ezekre a dolgokra, az határozza meg, hogy mi a fő probléma, valamint attól függ az is, hogy mi a megoldás a problémára.
A gazdasági és a környezetvédelmi szempontokat szerencsére össze is lehet egyeztetni. Ha a vásárlók egyöntetűen elhatárolódnak a természetre káros termékektől, akkor a gyártók kénytelenek lesznek ezt is figyelembe venni. A nyugati világban a legfontosabb érték a vevő elégedettsége. Ha ahhoz az kell, hogy környezet kímélő anyagokat használjanak, és jegesmedvéket védjenek meg, akkor a termelők ezt fogják tenni. De ehhez sajnos kell a széles vásárlói réteg, aki környezettudatosan fogyaszt, abból pedig elég rosszul állunk.
A másik fontos dolog az emberek tudatlansága. Nagyon sokan nem tekintik problémának a globális felmelegedét, mert egyszerűen nem tudnak róla, vagy ha tudnak is, akkor nem része a mindennapjaiknak. Ezért nagyon fontosak a hasonló konferenciák, és fontos, hogy sok emberhez jussanak el ezek a gondolatok.
(Ezért is irtam ilyen részletesen a dologról. Bár lehet, hogy egy rövidebb bejegyzést többen olvastak volna el, és akkor nagyobb hatása lett volna?)
Kérdések - Válaszok
A konferencia végén lehetőség volt az előadóknak kérdéseket feltenni. Éltek is sokan a lehetőséggel, a legtöbb kérdés azonban nagyon primitiv volt, vagy olyan dologra kérdezett rá, amit az előadók világosan elmondtak a beszédükben. Párszor kicsit meg is kellett alázniuk a kérdezőt, hogy "pontosan erről volt szó az előadáson, de akkor elmondom megint pár szóban..."
Egy nagyon jó kérdés volt, azt megosztom.
Kérdés: Az NUS campus egyáltalán nem környezetbarát. Miért nem, és hogyan lehetne azzá tenni?
Válasz: Szingapúr a 6. legpazarlóbb a világon a nyersanyag / egy főre jutó GDP tekintetében, szóval mindenhol van mit javitani, nem csak az NUS-en. Más Egyetemeken meg tudták oldani például a menzán keletkező maradékok felhasználását és a szelektiv hulladékgyűjtést, itt is meg lehetne. A légkondikat itt se kéne 18 fokra járatni, mert az nagyon pazarló. A fő gons azonban itt is az, hogy a döntési helyzetben lévőket semmi nem motiválja, hogy változtassanak. A környezettudatosabb kampuszt 3 módon lehetne elérni:
- Környezettudatos menedzserek vezetnék az Egyetemet. Itt nem oktatók, hanem profi menedzserek vezetik az intézményt, mint egy vállalkozást. Ha a döntéshozók fontosnak tartanák a környezetvédelmet, akkor tennének érte.
- A diákok felemelnék a hangjukat. Az egyetemi oktatók csak alkalmazottak, akiket el lehet távolítani nyugodtan a helyükről. A diákság azonban "fizető vendég" az Egyetem számára, akinek a szavára igenis adnak. Ha lennének normális diákmozgalmak, akkor ezt is el lehetne érni.
- Ha a felsőoktatási intézmények nemzetközi rangsorolásában a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vennék, akkor 1 éven belül az NUS Campus lenne a legkörnyezettudatosabb egyetemi létesitmény a Földön.
A konferencia óta eltelt több, mint 3 hét, és azóta elég sok minden változott az NUS-en. Nem tudom hogy ez minek tudható be, de könnyen lehet, hogy sikerült a jó embereket meggyőzniük a szervezőknek. Október 22-től az összes előadóan 25 fokra fogják állítani a klímát. Szelektív hulladékgyűjtő kukákat raktak ki, a menzák ételmaradékát pedig komposztálják. Ez tipikusan Szingapúri: ha valamit elkezdenek és felvállalnak, akkor pár éven belül világelsők lesznek benne. Jó lenne, ha nem csak egyetemi szinten történne változás.
Azóta megnéztem Al Gore: An Inconvenient Truth című filmjét egy nyilvános vetítésen, és elég tanulságos. Sokkal meggyőzőbben adja át azokat az információkat, amiket én itt megpróbáltam leírni, aki teheti nézze meg (torrent)!
