Hoi An óvárosa a francia koloniális időket idézi: poros utcák, ódon épületek és nyugodtság jellemzi ezt az UNESCO által Világ Kulturális Örökség részét képező kisvárost.
Japán híd.
A városba sajnos csak egy napra motoroztunk le Danangból, pedig az óvárosi hangulatot szívesen élveztem volna még tovább.
A város a tengerhez közel fekszik. A francia időkben komoly kerekedelmi forgalmat bonyolítottak le a Thu Bon folyó partján épített kereskedő házak.
Sok szépen felújított Pagoda és ház várja a turistákat.
Hoi An egyik legfontosabb terméke a lampion. A nagyon szépen kidolgozott lampionokat elég jó áron lehet megvenni. A 60-70 cm átmérőjű selyem gömbök kb 40.000 dongba, azaz 500 Ft-ba kerülnek.
Este nagyon jól néz ki ahogy minden házon kivilágított lampionok lógnak.
Több mint 200 szabó üzlet található az óvárosban, így némi alkudozás után nagyon jó áron lehet testre szabott ruhákat készíttetni.
Sárkányok mindenhol.
Ha a motorok nem lennének ott, akkor ez lehetne akár 1850-ben is.
A bal oldalon található ház az egyik kiemelt épület. Tradicionális vietnami berendezése van, és egy kedves viet lányka vezeti körbe a betévedő turistát (fényképezni nem engedte magát, de a bejegyzés végén lévő videon azért feltűnik).
Faldíszek.
Kagyló-intarziás bútorok.
A házban készítik a selyem ruhákat és terítőket, amiket szintén nem túl drágán lehet megvenni. Ha legközelebb nem minimál költségvetéssel megyek, akkor beruházok.
Selyem abrosz + szalvéták.
A múzeumban láthatóak franciák és az amerikaiak ellen használt fegyverek is.
Bementünk egy tradicionális zenei előadásra is. A videó komplett audio-vizuális élményt nyújt erről is.
Házak, zene, lányok.
