A Genezáreti-tótól délre fekszik Beit Shean, az ókori róma egyik fontos városa Júdeában. Nagyon szépen megmaradt római romok vannak ezen az amúgy eléggé ismeretlen helyen.
























Az ókori Egyiptom egyik közigazgatási központja is itt feküdt.































A rómaiak után itt is a bizánciak következtek a hatalomban.
























A területen főleg arabok laknak, így az Izrael elleni arab háborúkban fontos központja volt a hadműveleteknek a terület.































Szépen megmaradt az ókori nyilvános wc. Így ültek egymás mellett a rómaiak miközben dolgukat végezték. A székek alatt víz folyt, hogy egyből elszállítsa a csatornába ami belekerül.
























Oszlopfők a színházban.
























Félelmetes, hogy milyen jó a visszhang még egy ilyen leharcolt, romos ókori színházban is.
























A hosszú nap végén megálltunk még fürdeni a közelben található termál forrásoknál, hogy aztán visszakocsikázzunk Jerikó és Jeruzsálem érintésével Rehovotba.

Az út utolsó felén nem sokat fotóztunk, mert elég egysíkú volt a táj. Engem még elkaptak gyorshajtásért, de sikerült kimagyarázni, hogy turisták vagyunk és nem tudtuk, hogy mennyivel is lehet menni az adott részen. A rendőr nagyon jó fej volt, szerintem ki lehetett nekik adva az ukáz, hogy turistákkal előzékenyen bánjanak, ha már vette valaki a bárorságot és Izraelbe utazott.

Következzen Prodigy-től a Jericho.



Láttunk a jordán határ mentén 1-2 járőröző Hummert, meg jó néhány katonai ellenőrzőponton kellett átmennünk. Amikor Jerikóhoz értünk, akkor megakartuk kicsit közelebbről is nézni a történelmi várost. A nap már kezdett lemenni, így nem akartunk túl sokat ott időzni. Mivel az teljesen palesztin terület, nem is tudtunk bemenni a város akármelyik útján. Az elsőn egy hatalmas kőtorlasz fogadott. A másodiknál egy bunkert építettek az útra hatalmas vas kapukkal, középen egy lőtoronnyal meg bunkerral. Odamentünk gyalog, hogy megkérdezzük mi is a helyzet, amikor az én bátortalan "Shalom"-om után kinyílt a kapu. Bementünk a résnyire kinyitott kapun, aztán azt ránkzárták. Ekkor kicsit meghűlt bennünk a vér, mert 3 napja nem hallgattunk híreket, akár át is vehették volna a palesztinok az irányítást a bunker felett, ami egyenlő lett volna a mi végünkkel minden bizonnyal. Szerencsénkre egy fásult képű izraeli katona ült egy ablaknél és korrekt angolsággal elmondta, hogy melyik bekötő úton próbálkozzunk inkább. Sajnos ekkor a nap már tényleg a horizontot súrolta, így végül Jerikót ki kellett hagynunk.