Dél-amerikai utunk során nekem Santiago volt a legmegdöbbentőbb város. A messzi európából meglehetősen torz kép alakult ki bennem az egész kontinensről. Erőforrásokban nagyon gazdag terület, ahol egységes nyelvet beszél mindenki, és ne legyenek illúzióink, tökéletesen elvannak a Föld többi része nélkül. Kina mellett hosszú távon nagyon oda kell figyelni rájuk is.
Santiago egy teljesen korrekt, modern nagyváros annak minden előnyével és hátrányával.
A városból egy órát autózik az ember keletre, és egy siparadicsomban találja magát; egy óra nyugatra, és csodás partokon strandolni lehet a Csendes-óceánban.
Egy nagy probjémája a városnak, a mindent ellepő szmog. Az óceán felől jövő szél nem tudja kitisztitani a levegőt az Andok miatt, igy sokszor szabad szemmel is látható a szmog.
Az összes kormányépületnél komoly rendőri jelenlét volt, igy nem mertünk nyiltan alkoholizálni, csak műanyag palackból.
Mildzy Santiagoba is eljött velünk.
Chilei sushi bár.
Tiger sör. Szingapúr óta muszáj mindenhol innom, ahol csak lehet kapni.
Festmények a főtéren.
Strucc fej az állatkertben.
Santiagoi metró.
Dijnyertes fotó.
A várost Pedro de Valdivia alapitotta, mint arról meg is emlékeznek a helyiek turista látványosság keretében.
A belvárosban található egy kis erőd-domb, ami régen a spanyolok erőditménye volt.
Ezen a helyen vészeltek át 2 évet az indiánok gyűrűjében, mire erősitést kaptak az északra állomásozó seregtől.
Ha akkor nem élik túl azt a pár évet, akkor nagyon máshogy alakulhatott volna Chile történelme.
Ma egy nagyon szép templom-erőd-kilátó komplexum van a helyén.
Ha valaki erre jár, akkor semmiképp ne hagyja ki.
A várost több, mint 5 millióan lakják.
Itt is nagyon erős a katolikus egyház, amit a mezei halandó a templomokból érezhet át.
Kilátó a hegyen.
Találtunk egy bárt a buli negyedben, ahol muszáj volt innunk egy sört. A pincér szerint Magyarországról származik a gép, amivel a ház sörét készitik.
