Szóval. Miután felkeltem megjelent Lionel az irodaként is funkcionáló lakásban. Vicces ember, ausztrál akcentussal. A legtöbb itteni fehér amúgy ausztrál, ide jönnek szerencsét próbálni. Elhívott kajálni 2 perc ismeretség után. Elkocsikáztunk 2 sarkot, majd megmutatta a házat, ahova "örömöt szerezni" szokott járni. Közben a kis kifőzdében a Chicken Rice-t csomagolták a szorgos kis kínaiak. Ez nem túl átsütött csirkehús, sok rizs, zöldség, csípős és szójaszósz. Míg a kajára vártunk tilosban parkoltunk, mellettünk pedig két rendőr állt. Kérdeztem, hogy ez nam gond-e, de nemleges választ adott. Mondta, hogy nem kell mindent komolyan venni. Lányok utóbb mondták, hogy már többször volt börtönben itt, így azért fenntartással kezelem majd a tanácsait. Azt már megfigyeltem korábban, hogy az emberek itt nem indexelnek kanyarodáskor meg sávváltáskor, nem használják a zebrát gyalogosként, és általában az ilyen kis szabályokkal nem nagyon törődnek. Drog mondjuk tényleg nincs, azt komolyan veszi mindenki, de minden más olyan, mint egy rendes országban. Ha azt akarnak, akkor átmennek valamelyik kevésbé szigorú országba a környéken. Azért az itteni viszonyok is enyhülnek, például épp most folyik 2 kaszinó építése, ami korábban tiltott volt. 20-30 év múlva lehet, hogy a halálbüntetést is eltörlik.
Tegnap első utam a Sim Lim Tower-be vezetett. Ez a kockák fellegvára. Mindent lehet kapni, amiben tranzisztor van, és minden kb 0.8-0.9-szer annyiba kerül, mint bárhol máshol. Nintendo Wii-t pl 350 SGD-ért (kb 40000 Ft) lehet kapni, PSP-t mindenestül 260 SGD (kb 32000 Ft). Vettem fényképeőt, webkamerát, meg telefont. Árak nincsenek kiírva semmihez, mindent kérdezni meg alkudni kell. Az első árnál általában 10%-kal olcsóbban meg lehet kapni a dolgokat.
Elmondtam Zsuzsinak és Krisztának, hogy mennyi ösztöndíjam lesz (800 SGD ~ 110000 Ft), majdnem elájultak, hogy ez mekkora szemétség. Meg hogy ebből nem lehet megélni. Egyből kitalálták, hogy majd szereznek 1-1 hétvégére valami munkát rendezvényeken, és akkor nem kopik fel az állam. Azzal tisztában voltam, hogy nem itt fogok meggazdagodni, de legalábbis nem most. Azért ha az ember nem él olyan mozgalmas életet, mint ők, akkor vígan ki lehet jönni ebből a pénzből is. Elég sokat járnak bulizni, csak taxival utaznak, és cigiznek. Szingapúrban egy sörért 1200 Ft-nak megfelelő összeget kérnek, egy pohár bor 2000 Ft. Egy doboz cigi szép rákos tüdős képekkel a borítón kb 1500 Ft, taxi pedig kb mint otthon. Lényeg a lényeg, hogy annyira nem rossz azért a helyzet.
Most irány reggelizni, bejelentkezni a nagykövetségre és szerezni egy lakást. Remélem legközelebb már onnan írhatok.
Addig is itt van Charlie, a hiperaktív kiskutya:
Egy német lány valamint Kriszta a háttérben:
Ha lesz rendes netem, akkor csinálok majd több képet is, de szakadozó wlan mellett ezeket feltölteni is egy hőstettnek minősül.
