Tioman szigetére több módon lehet eljutni Szingapúrból:
- Közvetlenül hajóval: ez drága és sokáig tart, igy ezt elvetettük.
- Repülővel: ez a gyors megoldás, de túl drága a mi diák-pénztárcánknak.
- Valahogy eljutni Mersing-be, és onnan komppal átmenni Tiomanra.
Péntek reggel találkoztunk, és metróval (MRT) elmentünk a határhoz legközelebbi állomásig. Ott átszálltunk egy helyi buszra, ami átmegy egész JB-ba, és pont a buszpályaudvaron áll meg. Már a határon is, de főleg a leszállás után megrohantak a nagyon agressziv ügnökök és taxisok, hogy lehúzhassanak minket. A rutin és az évek azonban megtanitottak minket, hogy nem kell az ilyeneket elkapkodni. Ha pedig valaki azzal kezdi, hogy "általában ennyi, de csak most, csak neked...", akkor azzal semmi esetre se szabad lepaktálni, mert az tuti hülyének néz. Végül egy nem túl tolakodó bácsika mondta, hogy elvezet minket az egyik busztársaság jegypénztárához, és ott vehetünk jegyet. Igy is lett, végül 8.8 RM-ből megvolt a jegy Mersingbe (kb 400 Ft). A busz csak másfél órával később indult, igy megreggeliztünk az állomáson és körülnéztünk a piacon.
Én ettől a fiatalembertől vettem Murtabak-ot a szingapúri árnál jóval olcsóbban, de utólag azt kell mondjam, hogy igy is háromszoros áron. Hiába fehér vagyok... Ez amúgy egy indiai-muszlim étel. Leveles tésztát kinyújtják, ráütnek egy tojást, raknak bele darált húst meg zöldségeket, a tésztát összehajtják, és megsütik mindkét oldalát. Csipős szósszal tálalják. A képen a kész murtabakok jobb oldalon láthatók.
Ez a hely még zárva volt, de a maláj higiénia egyik iskolapéldája.
Nem csalás, nem ámitás, kazettákat árulnak.
Az állomás belülről.
Zöldségpiac. A szagokat nem lehet visszaadni, de a rothadó hal keveréke a büdös zöldségekkel nem mindennapi elegy. Ahogy a maláj turizmus jelszava is hirdeti: "Malaysia, truly Asia".
A busz út gond nélkül lement, majd 2 óra múlva megérkeztünk Mersing-be.
A jó megfigyelők kezdhetnek fasisztázni. Persze inkább olvassák el ezt elhatárolódás helyett.
Benzinkút. Itt még bódé is van, pedig Malájziában általában csak egy kasszás ül a kutak mellett, és hozzá kell odamenni fizetni.
Gyorsan meg is találtuk az utazási irodát, ahol nagyon segitőkészek voltak. Jól beszéltek angolul, megbizhatónak tűntek, igy lefoglaltuk a szállást (képek alapján), komp jegyet. Nem is volt gond vele. Épp az utazási irodában várjuk a sorunk. (Ádám, Gergő, Hieu).
Mivel sok volt még a komp indulásáig, és éhesek voltunk, elmentünk a szomszéd utcába a helyi zsibvásárra. Malajzia muszlim ország, sört nem tudtunk sehol venni, csak a Ramadan miatti maláj étkeket. Elég édesszájúak, de nagyon finom ételeik vannak.
Olcsó édességek.
Itt is.
Itt vettem édes-csipős csirkét. Remélem nem sok H5N1 volt benne...
Vettünk ilyen gyümölcsöt is, nem tudom mi a neve, az ize a durianéhoz hasonlit, csak nem annyira penetráns. A lány a képen Anna, belgiumból származik, és épp egyetem után van. Egy évet elturistáskodik a térségben sok amerikai, kanadai, nyugat-európai és ausztrál társához hasonlóan.
Aki tudja mi ez, irja meg.
Igy készül a cukornád lé:
Sült csirkék.
Ha lesz kis időm, akkor folytatom a komp úttal és a megérkezéssel.
