Malajzia muszlim ország. Ezzel szembesültünk többször az út során is. Például akkor, amikor megtudtuk, hogy a boltok csökkentett nyitvatartással üzemelnek a Ramadan miatt, illetve ugyanezen okból a komp is ritkábban megy a szigetre. A legfájóbb pont azonban az volt, amikor Szingapúrt, a 800 Ft-os sör hazáját elhagyva átértünk Johor Bahruba, a maláj határvárosba, és próbáltunk a buszállomáson venni egy hideg sört. Hát nem sikerült. Az egész rohadt állomáson nem volt sör! Mersingben már elég idegesen néztük a boltok hűtőpultjait, ott se volt sör!
Kompra várva, sörre szomjazva.
Sok fehér turista volt a kompkikötőben. Gondoltuk, hogy ez túl jó üzletet jelent a helyieknek, csak lehet valahol alkoholt kapni a közelben, ahova a megfáradt fehérek elzarándokolhatnak. Heuréka! Az egyik közeli étteremben tartanak dobozos és üveges sör, így 300 Ft-ért vettünk is egy dobozos Tiger-t azzal a boldog tudattal, hogy a szigeten olcsó az alkohol.
Hát igen. A tudatmódosító szerek 2 hónapon keresztüli teljes megvonása után egy hideg sör a forró maláj nap alatt gyermeki mosolyt csalt az arcomra.
A komp út jól indult, sok szép kis szigetet láttunk a röpke 2 óra alatt, amíg Mersingből Tiomanra értünk. Itt van egy:
Na meg mégegy:
Három a magyar igazság:
A hajó utasai főleg fehérek voltak, csak 1-2 ázsiait láttunk. Elég igazságtalan az élet, hogy a világ szerencsésebb felén élők megtehetik, hogy főiskola után kihagynak egy évet, és elmennek világot látni. És meg is teszik.
Tioman előtt megálltunk egy másik szigeten is, ahol néhány japán szállt partra. Elég jónak ígérkezett hely:
Itt én is el tudnék tölteni pár napot.
Ez már Tioman.
A háttérben a kompkikötő. Este alacsony volt a vízállás.
Volt giccses naplemente is.
A szigetre érve gyorsan elfogoaltuk a szállásunkat az egyik legolcsóbb faluban. Nálunk nem volt homokos a tengerpart, cserébe viszont a 3 fős kunyhóért ventillátorral 55 RM-et fizettünk naponta, az kb 800 Ft-ot egy főre. Ez elég olcsó fehér mércével, de ott így is drága. Persze klíma, szebb szoba, homokos part, stb. felárért van. A szigeten lakók rájöttek, hogy nem érdemes kis trükkökkel lehúzni a fehéreket, ha mosolyognak és kedvesek, akkor boldogan hagyja ott a nyugati a normál ár többszörösét is. Így sajnos a szigeten az alkudozás szinte teljesen kihalt.
Vacsora: maláj pirított rizs meg grillezett kardhal. Kicsit odaégették, de azért baromi finom volt. Sajnos sört itt se mértek.
Azért kicsit tovább kellett mennünk egy "szórakozóhelyre". Kunyhó a tengerparton, halk zene, sör, beszélgető turisták. Nagyon kis családias volt a hangulat. Gondolataimba merülve iszom a hideg sört a meleg maláj éjszakában.
És kis videó a végére:
Mostanra ennyi, majd legközelebb a fent említett dzsungel túra részleteivel jelentkezem.
