A helyi magyar közösség létszámát nem lehet ponmtosan tudni, a követség listáján kb 60-70 fő van, de ez nem pontos. Sokan nincsenek rajta a listán (csak én ismerek 4 ilyen embert), egész családoknál sincs minden családtag a cimjegyzékben. Az iwiw-en kb 250-en jelölték meg Szingapúrt mint otthonukat, de ezek között rengeteg Jack Sparrow alteregót, illetve fan club-ot találni. (Karib tenger kalózai 3. rész a gyengébbek kedvéért) Volt olyan iwiw-es is, akinek irtam még a kezdetek kezdetén lakhatásommal kapcsolatban, majd kedvesen válaszolt, hogy "ő még sose volt Szingapúrban, valószinűleg nem is lesz, és reméli, hogy megoldódnak a problémáim. Akkor most átköltözik máshova."
A helyi közösség március 15-én és október 23-án szokott összejönni. Március idusán mindig kizarándokolnak a botanikus kertbe, és ott elültetnek egy magyar fát. A vicces az, hogy hosszú évek óta minden évben elpusztul ez a fa, de igy legalább minden évben újra lehet ültetni. Állitólag most már 2 éve él, szóval jó eséllyel megmarad. A másik összejövetel október 23-án szokott lenni. Ekkor kibérel a követség egy szép termet egy nagyon igényes Country Club-ban, és egy szinvonalas fogadással örvendezteti meg a népet.
A Country Club a szingapúri életérzés része, az elérendő 5 C egyike. (Cash - készpénz, Car - autó, Credit Card - hitelkártya, Condominium - lakás egy lakóparkban és tagság egy Country Clubban). Egy ilyen klubba sok pénzért lehet felvételt nyerni, szép épületben lehet exkluziv sportokat űzni meg persze mutogatni, hogy mennyire baromira fontos és gazdag emberek is vagyunk. Szóval egy ilyenben voltunk mi is.
A fogadásra sok helyi fontos embert is meghivtak, voltak itt más követségek dolgozói, parlamenti képviselők, cégvezetők. A megérkezőket Magda Tamás nagykövet úr és felesége üdvözölte, valamint a pincér sereg egyik tagja egyből a kezébe nyomott egy pohár Bock vörös bort vagy valami szintén igényes fehér bort. Miután megtelt a terem a vendégekkel, a nagykövet és valami helyi fontos ember elmondták a szép beszédüket (rövid 56-os türténelmi áttekintés, a két ország kapcsolata, kulturális és gazdasági hasonlóságok, mit várhatunk egymástól, 2 héttel ezelőtti miniszterelnöki látogatás utózöngéi...). Majd felcsendült a két ország himnusza is egymás után. Furcsa érzés volt ilyen messze hallgatni meg halkan énekelni a Himnuszt.
Magda Tamás nagykövet beszél.
Magyar közösség.
Meghivott helyiek.
A meghivó levélben nem szerepelt dress code, azaz ajánlott öltözködés. Persze ha leirták volna, hogy öltönybe kell menni, akkor nem tudom mit csináltam volna, mert a 20 kilogramm + kézipoggyász épp eléggé korlátozott utazásomkor. Elegáns ruha fel se merült, hogy kerüljön a pakkomba. Hát néhányan picit kilógtunk a sorból, de ez van.
Ádám (NUS cserediák a BME-ről), jómagam, Péter (lakótársam, NUS PhD diák), Balázs (Bolyai műhelyes csoporttársam, NUS cserediák a BME-ről)
A vacsora meg a fogadás remek lehetőség volt névjegykártyákat gyűjteni, sokan éltek is a lehetőséggel, hogy kapcsolati tőkéjüket épitsék. A borok nagyon jók voltak (egyenesen otthonról). Az étkek is jók voltak, bár sokszor csak nevében hasonlitottak az otthoni ételekre. De nyilván ne legyen telhetetlen az ember. Ilyen jó október 23-ám még nem nagyon volt.
