Szingapúri tartózkodásom alatt ez volt az első, hogy repülővel hagytam el a városállamot, így eddig fel se tűnt, hogy a reptér és környéke talán még sokkal szebb, mint a város többi része, pedig az se piskóta. A szingapúri vezetőség rájött arra, amit midnen normálisan gondolkodó magától is tud, hogy a turisták első benyomása nagyon fontos. Itt Budapesttel ellentétben nem egy világszégyen Kőbánya-Kispest megállóval fogadják a külföldieket, ahol a bűztől és a hajléktalanoktól nem lehet mozdulni... Szép első benyomás lehet turistaként.
Ha autóval megy az ember a reptérre, akkor a lenti úton kell kocsikázni. Épp délutáni csúcsforgalom van. Én metróval mentem a reptérre, a képet Ádám készítette.
A metró, avagy MRT is hibátlan volt. Tiszta, kultúrált, egyértelműen kitáblázott. Mint amilyennek egy reptérnek illetve metrónak lennie kell. Ezzel szemben otthon mi a helyzet? Ez.
A gépünk a költségvetésünkhöz hasonlóan budget volt, így az ingyenes busszal mentünk át a másik terminálra.
Tiger Airways.
Velük mentem: David, német cserediák, Ádám, jómagam, Robi és Balázs. Jött még egy másik német srác is, Flórián, csak ő véletlenül egy nappal korábbra vette a jegyét, és már Makaóban várt ránk.
Seven eleven, Dél-kelet Ázsia CBA-ja, a helyi viszonyok között olcsó sör otthona.
A világ szerencsésebb tájain a gép indulására várva lehet netezni.
Gép.
Jótanács fapadossal utazóknak: ha lehet, akkor célszerű a vészkijáratokhoz kérni a jegyet. Így nem csak elsőnek hagyhatod el a gépet, ha belecsap a mennykő a járműbe, hanem nagyobb helyed is van. Gondolom valami biztonsági előírást teljesítenek azzal, hogy 30-40 cm-rel nagyobb helyet hagynak a lábnak.
Cserébe hajlandónak kell lenni együttműködni az utaskísérőkkel vészhelyzet esetén. (Repülő-buzikon kívül el ne olvassa bárki is.)
Ádám és Robi nem vesztegették az időt, egyből nekiestek a Lonely Planet kambodzsai különkiadásának (3 USD, fénymásolt, de meglepően igényes verzió), hogy feltérképezzék, mit is érdemes megnézni.
Nekem sajna leadandó házim volt, és hosszas mérlegelés után arra jutottam, hogy az egyetlen mód, hogy időben végezzek vele, ha elviszem a gépemet, és szabad időmben dolgozom. Szerencsére gyorsan haladtam, és már szinte a gépen végeztem is az angol nyelvű Hidden Markov Modelen alapulú Part-of-speech taggeremmel. Jó volt több ezer méter magasan kódolni...
Ez pedig már Makaó felett az ég.
Legközelebb a kaszinó-túra következik.
