Hogy Angkor Vat mennyire működő vallási központ a mai napig, azt példázza, hogy az egyik sarokban egy buddhista zarándok szokás nyomait is megtaláltuk: akik idejönnek, azok kis tornyokat építenek kövekből, amit az utánuk jövők folytatnak. Értelme nem tudom mi, kommentben elárulhatja valaki.
Angkor Vat ... túlszárnyal minden hasonló templomot Indokinában... Nem egyszerű templomhegy, bár az is, nem csupán kolostor és királyi palota, sőt királyi sírhely, hanem ennél sokkal több. Remekmű, amilyen nagyon kevés akad a világon. (2)
Építtetője, II. Surjavarman valószínűleg növelni akarta városát, mert a templomot Angkor déli határán helyezte el. Így kijelölte a jövendő metropolisz közepét, a nagyszerű tervekből azonban csak Angkor Vat valósult meg. (2)
Az is elképzelhető, hogy a város átrendezése nem pusztán egy zsarnok pillanatnyi szeszélye volt, hanem fojtogató kényszerűség. A huzamos időn át esővízzel öntözött, erősen túlterhelt talajban megindul a laterizáció folyamata, melynek során vas-oxid vegyületek keletkeznek és teszik terméktelenné a földet. Ezt bizonyítja, hogy később VII. Jayavarman (1181-1219) is terjeszkedni próbált, bár ő észak felé. (2)
A khmer uralkodók istenkirálynak tekintették magukat. Mindegyikük egy-egy óriási templomot építtetett magának, amelyet az őt és országát védelmező istennek szentelt, akivel halála után egyesülni kívánt. II. Szurjavarmant az a hinduizmusban gyökerező hit vezérelte Angkorvat megépítésében, hogy majd halála után Visnu istenhez térhet meg. Angkorvat minden külső és belső építménye a hindu vallás szimbólumaira utal – a templom a földi és az égi világ közötti kapcsolatot testesíti meg. (1)
A csodálatos gonddal épített és díszített templom II. Szurjavarman halála után hamar romlásnak indult: mind a természet, mind az emberi rombolás nyomait megtalálhatjuk rajta. A 12. század végén, 1177-ben Angkort megszállták és megrongálták a khmerek ősellenségei, a vietnami csamok.
A 14. századtól napjainkig a templom buddhista szentélyként működik. Később a 15. század során a sziámi betörések és fosztogatások rongálták, majd 1431-ben bekövetkezett Angkor eleste, amely nemcsak Angkorvat, hanem az egész régió hanyatlását és elnéptelenedését hozta. Bár a 16. században jórészt kiüresedett, teljesen sosem volt elhagyatott. (1)
Az 1586-ban ide látogató Antonio da Magdalena portugál misszionárius-szerzetes Angkorvat első európai látogatói közé tartozott. 1850-ben egy másik misszionárius, a francia Charles-Émile Bouillevaux az őserdő közepén rátalált Angkor néhány templomára, és rövid leírást adott róluk. (1)
Az 1878-as párizsi világkiállítás tovább növelte az érdeklődést a khmer kultúra iránt, de a város és Angkorvat akkor vált igazán híressé, amikor Pierre Loti kambodzsai utazását követően megírta Un pelerine d’Angkor című könyvét, és August Rodin, a nagy szobrász 1914-ben rajzsorozatot készített a a templomot díszítő apszarákról – a királyi táncosnőkről. (1)
A mitológiai apszarák utódainak tekinthető táncosnők a khmer vallási ünnepeken, pompás öltözékben táncoltak. A kambodzsai Királyi Balett tagjai mind a mai napig ilyen jelmezeket hordanak. (1)
A 20. században a templomot fel kellett újítani, főleg a mindent elborító növényzet miatt. (1)
1931-ben az École française d'Extrême-Orient (EFEO) régészei kezdték meg Angkorban a tematikus kutatásokat. (1)
A feltárási és restaurálási munkálatokat az 1970-es és 1980-as években a Vörös khmerek hatalomra jutása és a polgárháború miatt felfüggesztették, de szerencsére ez idő alatt a templom csak kevés kárt szenvedett. (1)
A háborús periódus után 1986-ban az Archaeological Survey of India (ASI) régészei újra munkához láttak és megkezdték Angkorvat ma is tartó restaurálását. (1)
Az épület csodálatosan megmunkált homokkőből épült, és néhány nem látható, belső épületelemhez lateritet alkalmaztak. A munkálatokhoz szükséges homokkőtömböket a csatornákon szállították Angkorba. A tömbök megmunkálásánál fontos szempont volt, hogy az egymásra illesztés után tökéletesen egységesek legyenek, és az illesztések egyáltalán ne látszódjanak. (1)
I. Szurjavarman király nagy székesegyházának méretei gigantikusak. A 82 hektáros szakrális területet övező kerítés oldalai 1025, illetve 800 méteresek; 5 és fél kilométer hosszú, 190 méter széles árok veszi körül. (1)
A vizzel teli árkok az ősóceánt, a falak pedig a földet és a hegyeket szimbolizálják. A két töltésen 14-14 kőlépcső (teljes hosszuk 158 km!) vezet a vízhez, ahol a hívők a rituális tisztálkodást végezték. (1)
350 méter hosszú, kövezett, magasított út vezet a templomhoz. (1)
Három teraszát növekvő magasságú oszlopokkal alátámasztott fedett folyosók veszik körül. Ezekről öt lótuszrügy formájú torony emelkedik a magasba. (1)
A legmagasabb torony, amely a Meru-hegyet jelképezi, 65 méteres. A Meru-hegy a hindu vallásban az univerzum szíve és az istenség (Angkorvat esetében Visnu) székhelye. (1)
A templom belsejében 8 medence található, amelyek egykoron vallási szertartások helyszínei voltak.
Gábor magyaráz.
A januári melegben jól esett volna csobbanni egyet.
Kambodzsa templomaiban egy téma meglepően gyakran ismétlődik a szobrászatban. Ez a Tejtenger kiköpülése, Visnu második, teknősbéka alakban történő megtestesülése. Angkor Vat egyik leghíresebb domborműve is ezt a témát dolgozza fel.
Ime a Történet:A TELJTENGER KIKÖPÜLÉSE ÉS A TEKNŐSBÉK
Az istenek tudták, hogy az ő létüket is veszélyek fenyegethetik, s arra törekedtek, hogy megszerezzék a halhatatlanság italát, az amritát. Sietniük kellett, mert a sötét ellenlábas istenségek egyre vakmerőbbek lettek: legutóbb például elrabolták Visnu feleségét! ... Indra és az istenek széltében-hosszában bejárták a világot, és kifürkészték, hogy a nagy déli tenger rejti az örök élet italát és minden kívánatos javakat: Tejóceánnak nevezték ezt a tengert... Elhatározták, hogy kiköpülik a Tejtengert, de tisztában voltak azzal, hogy ezt a rendkívül nehéz feladatot a maguk erejével nem tudják végrehajtani. Visnu tanácsára tehát tárgyalásba bocsátkoztak az ellenistenségekkel. Az Aszurákkal: bíztatták őket, hogy közös erőfeszítéssel megnyerhetik az amritát, ha vállvetve kiköpülik a Tejóceánt. Az ellenistenek mohón kaptak az alkalommal, hiszen ők is féltek a végtől, és szerették volna biztosítani maguknak a halhatatlanságot... Hosszas tanácskozás után kiemelték helyéből a szent Mandara hegyet, hogy majd ezt fogják köpülőfának használni...Az istenek és az ellenistenek körülcsavarták a derekán az alvilági kígyók fejedelmét, Vászukit, hogy vele, mint valami kötéllel, forgassák, pörgessék a hegyet, s így kiköpüljék a Tejóceánt... Az Aszurák sértődötten tiltakoztak az ellen, hogy ők fogják a kígyó farkát, mert ezt lealázónak találták... Ekkor Visnu észrevétlenül megsúgta a Déváknak, hogy engedjék át a kígyó elejét az ellenisteneknek: ő előre tudta, hogy Vászuki a huzamos forgatás dörzsölésétől úgy felhevül, hogy izzó mérget okádik, s ez így majd az Aszurákat fogja megperzselni...
Hozzáláttak a köpüléshez, ide-oda húzták, rángatták a kígyót, s a hegy lassan forogni kezdett. De egyre-másra megbicsaklott, mert lefelé fordított csúcsa belesüppedt a tengerfenék iszapjába, s megragadt benne. Sehogy sem ment a dolog. Végtére Visnu segített a bajon: felöntötte második megtestesülésének alakját: teknősbéka képében lemerült a tenger mélyére, s hátára emelte a hegyet. Az nem csúszott meg többé, is vígan pördült előre meg vissza a rácsavart kígyó sodrásától... A Tejóceán apránként kiadta vaját, a benne rejlő drágalátos, páratlan becsű javakat. Elsőül egy csodálatos drágakő vetődött felszínre, majd a Vizek istennője emelkedett ki a tengerből. Utána a habok szépséges, elbűvölő leányai, az apszaraszok, akik mindjárt vidám táncra is perdültek... Az ellenistenek egészen elvakultak, egyre csak a halhatatlanság italának felmerültét lesték; így aztán alig vetettek ügyet a tenger többi ajándékára, s mindet sorra az istenek vették birtokukba... Legvégül szakállas bölcs alak merült fel: Dhanvantari, az istenek orvosa, kezében csillogó edény tartott, benne a halhatatlanság áhított italával, az amritával. Az Aszurák csak erre vágytak, és azon nyomban le akartak csapni az élet italára, de a kígyó - mint azt Visnu előre látta - a hosszas dörzsöléstől felhevülve éppen ekkor kezdte kiköpni a benne felgyűlt mérget... Ijedt zűrzavar keletkezett, s ezt a ragyogó istenek legott kihasználták: sorra ittak az amritából, és halhatatlanná váltak... A fejüket kapkodó, a méregcseppektől riadozó ellenistenek észre sem vették, hogy eközben a Dévák megitták az amritát... Az Aszurák majd az eszüket vesztették dühükben, amikor ráeszméltek, hogy eljátszották a halhatatlanságot, mert az istenek kifogtak rajtuk. De nem tehettek semmit - fogukat csikorgatva száguldottak el, vad átkokat szórva a Dévákra s azontúl még ádázabb gyűlölettel szőtték sötét terveiket az istenek hatalma ellen. (2)
A fenti történethez még annyit, hogy tényleg minden templomban minden sarokban táncosnőket és kígyókat látni. Szóval a fenti mondakör tényleg az egyik, ha nem A legmélyebben gyökerező elem a khmerek hitvilágában.
(1) http://hu.wikipedia.org/wiki/Angkorvat
(2) Sánta Gábor: A khmer építészet
